Creepypasta
Egy helyi újság szemelvényéből: Hetekkel a
megmagyarázhatatlan gyilkosságok után a baljós, ismeretlen gyilkos még mindig
szabadlábon van. Néhány kisebb bizonyíték megtalálása után egy fiatal fiú azt
állítja, túlélte a gyilkos egyik támadását. Bátran meséli el nekünk a
történetét.
- Rémálmom volt, ezért
az éjszaka közepén felriadtam – mondja a fiú. – Megláttam, hogy valamiért az
ablakom nyitva volt, habár nem emlékszem arra, hogy be lett volna zárva
lefekvés előtt. Felkeltem és becsuktam. Visszamásztam az ágyamba, próbáltam
visszaaludni. Ekkor furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Felnéztem,
majdnem kiugrottam az ágyból. Ott, a függönyeim közül, ahol egy kis fény
szűrődött be, volt egy szempár. Nem voltak átlagosak, sötétek, vészjóslóak. Feketeség
keretezte őket, teljesen elborzadtam. Megláttam a száját. A hosszú, szörnyű mosolytól
égnek állt minden szőrszálam. Csak állt, nézett engem. Végül
örökkévalóságnak tűnő idő múlva szólalt meg. Egyszerű mondat volt, de ahogyan
mondta, csak egy őrült tud úgy beszélni. „Menj aludni”. Sikítottam, ettől
megindult felém. Elővett egy kést, a szívemnek szegezte. Az ágyamra ugrott, de
ellenálltam. Rúgtam, ütöttem, próbáltam leszedni magamról. Ekkor belépett az
apám, a férfi neki dobta a kést, ami apám vállába fúródott. Valószínűleg
befejezte volna, amit elkezdett, ha az egyik szomszédunk nem hívta volna ki a
rendőrséget. A rendőrök leálltak a parkolóban, majd az ajtóhoz siettek. A férfi
megfordult és lerohant az előszobába. Üvegcsörömpölést hallottam. Ahogy
kijöttem a szobámból láttam, hogy a hátsó ablak ki lett törve. Kinézve még
láthattam, ahogy eltűnt a távolban. Soha nem fogom elfelejteni azt az arcot.
Azokat a hideg, gonosz szemeket, és azt az elmebeteg vigyort. Soha nem fog
eltűnni a fejemből.”
A rendőrség keresi ezt az embert. Ha Ön lát bárkit,
aki megfelel a szövegben szereplő személyleírásnak, kérem, értesítse a helyi
rendőrséget.
***
Egy nappal korábban
Hoseok szemei úgy pattantak fel, akár a szezámmag burkai.
Talán a hajnali felkelésének köszönhetően tudott tovább aludni Jiminnél és
Taehyungnál, mindenesetre ébredésekor csak ő volt még mindig az ágyban. Alig
ült fel, hogy a telefonja után nyújtózkodhasson, csapattársai becsődültek a
szobába. Hoseok keze megállt a levegőben, mert hirtelenjében az az érzése
támadt a rajta legeltető szempároktól, mintha a halálos ágyán feküdt volna.
Hunyorgott rájuk, de a fényviszonyok miatt arcuk összemosódott, ezért nem
tudott egy-egy taggal szemkontaktust felvenni. Sűrűn pislogva nézett inkább az
éjjeli szekrényre, ujjaival érintve a telefont.
- Megvan a terv, mit csináljunk – kezdett bele Rapmon, de
hiába vett egy mély levegőt, hogy elmondhassa, Hoseok egyből kapcsolt.
- Nem kell, már megoldottam! Áthívtam Hyunwoo barátomat,
hamarosan itt lesz – bökött mutatóujjával a telefonjára, mintha pont az előbb
beszélt volna vele.
- Az a Hyunwoo, akire gondolok?
- Igen, Im Hyunwoo.
- Á, a full-stack fejlesztő srác, akinek nagyon jó az angol
kiejtése? – tudakolta Taehyung tágra nyílt, kíváncsi szemekkel.
- Akármennyire szeretnéd, nem fog szelfit csinálni veled.
Magának okozna bajt, ha egy idollal szerepelne egy képen.
- Aish, ő csak egy informatikus, nem hacker! – húzta el
Taehyung a száját. – Miért titokzatos ennyire?
- Szerintem ebbe most ne menjünk bele…
- Meddig fog itt maradni? – szólalt meg Yoongi, arca
érzelemmentességéből ítélve nem lepődött meg a vendég érkezésén.
- Azt nem döntöttük el, de legalább nem kell kifogásukat
gyártanunk PD-nimnek. Nyugodtan magunkra hagyhattok.
- Miért vagy benne olyan biztos, hogy az ő jelenléte miatt a
sasaengek nem fognak téged cseszegetni?
- Kívülállók belerángatása nekik sem érné meg – vont vállat
Hoseok. – Mellesleg ez a fordulat felkészületlenül is éri őket. Amióta szemmel
tarthatnak minket, azóta egyetlen ismerősünk se jött át.
- Reménykedjünk benne, hogy igazad van – sóhajtott Seokjin
és gyanakodva átpásztázta a szobát lehetséges kamerák után kutatva. Szkeptikus
arccal fordult vissza a fiúkhoz. – Mi lenne, ha tennénk néhány óvintézkedést,
amíg Hyunwoo meg nem érkezik?
Miközben Hoseok elvégezte apró-cseprő dolgait – beleértve az
sms elküldését -, addig barátai helyszínelőkhöz hasonlóan kutatták át az összes
helyiséget. A különböző figurákat ábrázoló tárgyakat, amiknek szemük volt, mind
a fal felé fordították vagy szekrényekbe, dobozokba zárták őket. Minden
sarokban álló vagy ahhoz közeli bútort, dekorációt arrébb húztak, ahonnan csak
lehetett. Az ágyak melletti bolyhos szőnyegeket végigterítették a folyosón,
hogy látszódjon a lábnyoma annak, aki rálép. A maknae line azt tesztelte,
hogyha hátrafelé mennek a szőnyegeken és közben lehajolva igazgatják vissza a
rostszálakat, akkor nem fordulhat elő az, hogy a saját lábnyomukat hiszik
idegennek. Mi több, „ezzel a sasaengek biztosan nem fognak tökölődni”.
- Ha meg a falhoz tapadva mennének végig a folyosón, akkor
egyértelműen nem tudnak futni, se időben elbújni – dicsekedett Jungkook Namjoonéknak.
A hyungok a bútortologatásokon kívül összeszedtek minden
díszpárnát és plédet, amivel letakarhatták a gyanús tárgyakat.
Áramtalanították az elektronikai eszközök zömét – például tévé, hangfalak -, az
asztali számítógép webkameráját leszedték, a laptopokba beépítetteket pedig
letapasztották ragtapaszokkal. A kicsi cserepes növényeket áttették az
ablakpárkányokba, a függönyök mögé rejtve őket. A polcokon a DVD-ket és a
könyveket szintén átrendezték, ezzel is kilőve a kamerák lehetséges helyeit.
- Te mit csinálsz? – fonta össze karjait Jimin Jungkookot
nézve, aki az egyik ventilátorral szerencsétlenkedett.
- Egyrészt nagyon meleg van, és nem akarom, hogy Hobi hyung
és Hyunwoo rosszul legyenek, mert azt a sasaengek kiszúrnák – dugta be Jungkook
a kábelt a legközelebbi konnektorba és rátette a ventilátort a konyhapultra. –
Másrészt a kölni vagy parfüm illatot előbb meg lehet érezni, ha valaki elmegy a
közelben. Egy nőies aroma pedig nagyon feltűnő lenne itt a dormban…
- Zseni vagy – rázta meg Jimin Jungkook rakoncátlan
fürtjeit. – J-hope örülni fog, hogy gondolsz rá.
- Még szép! – csattant fel a maknae, mert szerinte ez
magától értetődő volt. – Én se bírnám elviselni azt a nyomást, ami most őt
terheli. Lesérült, nem tud dolgozni, nem tud találkozni az Armykkal és a
zaklatók még lábadozni se hagyják. Ő a „reményünk”, nem? Vele egész a banda,
nélküle felborul a rend. Ne nézz rám így, sokszor hangoztattátok ezt az elmúlt
öt évben, mert ha nem emlékeznél, már a debüt előtt is ezt kellett hallgatnom.
- Nem véletlenül. Túl sok volt a tiszteletlen beszólásod –
kotyogott közbe Seokjin féloldalas vigyorral az arcán, majd tovább is állt,
hogy segíthessen Namjoonnak.
Minél több tárgyat tettek át egyik helyről a másikra, annál
kevésbé féltek a kíváncsi alakoktól. A Bangtan tagok aztán annyira belemerültek
a „lakberendezésbe”, hogy észre se vették, mennyire elszállt az idő.
Csengetésre ütötték fel a fejüket, az időt látva – egy perccel fél kilenc előtt
- meg is lepődtek.
- Húha, ez a srác pontosabb, mint egy svájci óra – indult el
Yoongi az előszobába.
Ajtónyitás, halk üdvözlés, cipőlevétel hangja, ajtózárás.
Mielőtt bárki is megmoccant volna, a rapper egy vele egymagas, szélesen
mosolygó fiatalemberrel tért vissza. Hyunwoo a jobb kezében egy laptop táska
fülét szorongatta, és mikor meghajolt, az idolok szinte egyként könnyebbültek
meg a jelenlététől.
- J-hope merre van? – érdeklődött Hyunwoo néhány rövid
szóváltás után.
- A szobánkban – intett Jimin és jelzett neki, hogy kövesse
a fal mentén haladva, véletlenül se lépve a szőnyegekre.
Hyunwoo azonnal rájött, hogy a jól láthatóan átrendezett
berendezéseknek köze volt Hoseokhoz. Sorra elméleteket gyártott, mitől
fordulhatott fel ennyire a srácok élete, beleértve a lakásukat is. Hoseok azon
hajnali elszólását se mellőzte, miszerint olyan ügyről volt szó, ami őt érdekelhette.
Hyunwoo egyáltalán nem volt ijedős, de ezúttal vehemens bátorsága meginogni
látszott. A hálószobába lépve meg is tántorodott. Hoseok egy nagy párnának
dőlve ült az ágyon, fájdalomcsillapítót ivott, mellette Taehyung ült, aki egy
fásli gondos feltekerésével foglalatoskodott. Tevékenységüket rögvest
félbehagyták, ahogy megpillantották a jövevényt Jimin mellett az ajtóban.
- Mi történt veled, hyung?
- Tegnap előtt volt egy kis malőrje a táncteremben –
válaszolt a kérdezett helyett Taehyung, le sem véve a szemét Hyunwoo-ról a
meghajlása után.
- Nagyon rosszul érzed magad? – kérdezte, közben leesett
neki, hogy Hoseok hajnalban miért „járt tilosban”.
- Kábé két hétig nem jelenhetek meg nyilvánosság előtt.
Járni nem vészes, de bármelyik mozdulatommal meghúzhatom a bokámat még jobban.
- Ehhez képest tegnap mertél futni is – csóválta a fejét
Taehyung.
- Vészhelyzet volt – morogta Hoseok, mimikájából ítélve nem
volt hajlandó a témáról beszélni.
- V, ideje indulni!
A nevezett személy még Jimin szólására sem volt hajlandó
felkelni barátja mellől, végül Hyunwoo miatt vette rá magát. Olyan kisugárzása
volt a full-stack srácnak, ami nyugtatólag hatott Taehyungra és nem akarta
megmakacsolni magát – valószínűleg ezért találta annyira szimpatikusnak.
- Vigyázz rá, különösen a sasaengek miatt! – veregette meg
Hyunwoo jobb vállát, mikor elhaladt mellette.
Hyunwoo egy szót sem szólt, értetlenkedve nézett Taehyung után.
Hasonló kéréseket kapott egyenként a többiektől is, de egyikhez sem tudott mit
hozzáfűzni. Megvárta, míg a hangokból ítélve a hat idol elhagyta a dormot, csak
utána lépett közelebb az ágyhoz. Szinte látta Hoseok körül lebegni a sok-sok
kérdőjelet, ám ő maga sem szűkölködött belőlük…
- Miféle sasaengek?
- Menjünk a fürdőszobába és elmondom. A gépedet is hozd
magaddal.
A másik helyiségbe való átjutásukat meglehetősen
megnehezítették a szőnyegek, Hyunwoo súlyos táskája és Hoseok állapota is.
Meggyőződtek róla, hogy minden érintetlen, látszólag senki nem figyelheti meg
őket. A konyhapulton hagyott ventilátor tökéletesen működött, szerencséjükre
nem sodort az orrukba semmilyen idegen, különösen női esszenciát. Hoseok a
mosógépből kivette az előző nap bedobott törölközőt és az ajtó becsukásakor
ugyanúgy a szegélyhez gyömöszölte hosszában. Felkelése óta nagyobb biztonságban
érezte magát, de mégsem akart semmit a véletlenre bízni.
Hoseok felült az előző napihoz hasonlóan az ablakpárkányba
és rögtön töviről-hegyire mesélni kezdte a paranormálisnak hihető jelenségeket,
amik megestek vele az elmúlt két nap folyamán. Hyunwoo-val azért tett kivételt
és vallott neki színt, mert amennyire ismerte, ő nem állt soha semmihez
előítéletesen. Hova tovább, a BTS tagokkal ellentétben ő nem vitte volna
túlzásba az aggódást ennél is meredekebb fejlemények esetén se. Ezt a felállást
ahhoz lehetett hasonlítani, mikor az új élményeit a kamasz nem a szüleivel
osztja meg, hanem egy kortársával. Nem a bizalom hiánya miatt, hanem mert a
családtagok elfogultabban, nem semleges nézőpontból látják az eseményeket – és
Hoseoknak a BTS volt a második családja…
- Ezért jöttünk ide a fürdőbe, mert itt biztos nincs kamera
– tette hozzá.
- Ez abszurd – motyogta Hyunwoo, arckifejezéséből láthatóan
igyekezett minél gyorsabban összeszedegetni és megjegyezni a meghökkentő
információkat.
- Nem, sokkal inkább az az abszurd, hogy a zenehallgatásos
dolgot sasaengekkel se lehet magyarázni. Videó irányítása, hangtorzítás… Mégis
paranormálissal állunk szemben? Á, szerintem egy közönséges szellem, sőt egy
erősebb küsin se lenne képes erre.
- Történetesen egy jó hacker művelhet ilyet – bökte ki
Hyunwoo félpercnyi morfondírozás után. – Egy ugyanolyan távirányítóval egy
másik szobából is lehet váltogatni a csatornákat. Sok ilyen szívatást hallottam
már. Hasonló a webkamerák hackelése, kamu GPS, s a többi.
- A sasaengek egyike hacker lenne?
- Elképzelhető.
- Annyi biztos, hogy van köztük egy srác. Hallottam a
hangját, V-t utánozta. Csak azt nem találom logikusnak, hogy egy hacker miért
jönne elő a rejtekhelyéről és kezdene el ijesztgetni. Neki nem az lenne a
dolga, hogy a háttérben maradjon?
- Ha ő is őrült rajongó, akkor biztos nem akar „kimaradni a
buliból” – vont vállat Hyunwoo.
Hoseok időt hagyott maguknak, hogy mindketten kellően
feldolgozzák az ügy komolyságát. Egy hacker esetén nem egyszerű rendőrségi
nyomozás kerekedhet az egészből. Nyakig
benne vagyunk a szarban.
- Chingu, kérhetek egy nagy szívességet? – nézett fel a
csapnak támaszkodó Hyunwoo-ra. - Ha valami nincs koreaiul egy oldalon, akkor
azt lefordítanád nekem? Úgyis jól tudsz angolul.
- Az nem kifejezés. Három évet éltem Amerikában, mert a
munkámhoz a felsőfokú angol alapkövetelmény – vigyorgott Hyunwoo büszkén, bár
Hoseok az előbbieket régóta tudta. – De konkrétabban mit szeretnél
lefordíttatni?
- Várj, előbb megmutatok két dolgot.
Kivette nadrágzsebéből a telefonját és visszakereste a
Cyphert, hogy Hyunwoo is hallhassa a saját füleivel, melyik résznél akadozott.
Utána elindította a Youtube-os videót, a fiatalabb srác szája szélén mosoly
bujkált mind a youtuber neve és a videó tartalma miatt. Hoseok minden egyes oldal
bevezetésénél szünetet tartott, hogy elmesélhesse a saját élményeit, amikhez a
jelenségek kapcsolódtak.
- Á, ezeket ismerem. Akik benne vannak a szakmában, mind találkoztak vagy hallottak már ezekről az oldalakról – vette ki Hoseok kezéből
Hyunwoo a telefont és lejjebb görgetett. - Ahogy a kommentekből olvasom, a
laikusok nagyja is.
- De ez kinek mire jó? Miért szórakoztatja őket? Miért
pazarolják ilyen hasztalan dolgokra az idejüket?
- Ugye tudod, hogy ez mind semmi? Akik jobban beleássák
magukat az internetbe, azok sokszor örülnének, ha csak ilyen ártatlan, full
egyszerű javascriptekkel telehányt oldalakba futnának bele, amiknek nem lesz
következménye.
- Miért, valamiknek lesz?
- Aish, J-hope, akarod te ezt tudni?
- Ha már idejöttél, informálj.
- Melyik keresőmotort szoktad általában használni, a Google-t?
Oké, basic. Ha rákeresel valamire, a Google nem dobja ki az összes létező
találatot. Képzeld el, hogy egy nem tükörsima jégtáblán vagy. Vannak benne
hepehupás részek és olyan vékony szakaszt keresel, amit meg tudsz lékelni. Igen
ám, de mivel nem vagy elég nagy, nincs elég kezed, sorolhatnám, nem tudod az
egész táblát átjárni egyetlen mozdulattal. Te vagy a keresőmotor, a tábla az
internet és a lékeken keresztül szerzel információkat belőle. Hiába látod a
szemeiddel az egész táblát, nem tudsz mindenhol ott lenni.
- Aha, szóval a keresőmotorok sem látnak mindent – jelentek
meg Hoseok arcán a megvilágosodás jelei.
- Igen, menjünk tovább. Mivel te végig a felszínen ügyködsz,
nem látod az alattad lévő vizet, talán csak ott, ahol lékeket fúrsz, mondjuk a
tábla egyik szélén. Viszont a lékelés néhány részen nem sikerül és nemcsak
azért, mert vastagabb ott a jég. Valójában nem egy egyszerű táblán vagy, hanem
egy hatalmas jéghegyen, aminek a fizika törvényeinek értelmében több mint a
háromnegyede víz alatt van. Ahhoz, hogy mélyebbre lefúrhass, jobb szerszámokat
kell használnod. Megpróbálkozol vele. Talán sikerül pont egy olyan részt
találnod, ahol ötpercnyi fúrás után eléred a vizet, de nagy valószínűséggel a
nagyjánál fél óra is kevés lenne, sokkal nagyobb a jég a vártnál. Ekkor
rájössz, hogy a net nemcsak a felszíni világ, sőt sokkal inkább a víz alatti
része határozza meg. Te a felszínen azt csinálsz, amit akarsz és mivel
biztonságos, napi szinten ott mozogsz. De ez nem jelenti azt, hogy az egész
abból áll.
- Magyarul?
- A tábla vagy jéghegy csúcsa az elérhető net, amit mégsem
lehet mind átlátni. Megszámlálhatatlan közösségi oldalak, blogok, s a többi. A víz alatti jég, ami
többszöröse a felszíni rétegnek, az a mély web. Minden van ott, ami nincs
indexelve, el van rejtve a hétköznapi felhasználók és a keresőmotorok elől.
Bármi lehet, amit el tudsz képzelni, és ami nem kifejezetten publikus. Minél
lejjebbre mész, annál sötétebb. Az a dark web. A dark web a mély web része, de
míg a mély weben találhatsz érdekességeket, amiket nem tartalmaz a Wikipédia se,
addig a dark web kifejezetten olyanokat foglal magába, amire nem kíváncsi
egy közönséges felhasználó. Nem nehéz lejutni, de nagyon kockázatos, mert akik ott tanyáznak, azok
között nem találsz normális embert.
- Mi számít nem normálisnak? – tárta szét Hoseok a karjait.
- Azok után, amiket a felszínen is lehet találni…
- Na, ez az – nevetett Hyunwoo kínosan. - A felszíni neten
lévő „ijesztő” oldalak poloska fingok a sötét web oldalaihoz képest. Ami
törvénybe ütköző, azt megtalálod. Drogot akarsz rendelni? Tudsz. Illegális
fegyverre van szükséged? Széles a kínálat. Pedofil vagy? Dögivel van
gyerekpornó. Olyan horror filmet akarsz letölteni, amiben a szereplő a
valóságban is meghal? Van miből válogatni. Verőemberre vagy bérgyilkosra van
szükséged? Gyorsabban végzik el a rendelést, mint a pizza futárok.
- És én még azt hittem, hogy a sasaengek aberráltak – fogta Hoseok
a fejét, mintha lázas lett volna.
- Addig örülj, amíg a sasaengek „csak” ennyire fanatikusak.
Ha dark webes eszközökhöz nyúlnának, akkor aztán tényleg végetek lenne.
- Nagyon remélem, hogy a drága hackerük nem fog nekik
felajánlani ezt-azt. Arra például mi a magyarázat, hogy a videóban szereplő
oldalak felkeresése óta történnek furcsaságok? Hogyan kapcsolnád ezt össze egy
hacker jelenlétével?
- Vannak olyan svindlerek, akik egy előzetesen kiválasztott
áldozat hálózatát feltörve lenyomozzák az oldalkeresési előzményeket vagy
azokat a weboldalakat, amiket éppen néz és a billentyűparancsok eltárolásával a
jelszavakat is tudják dekódolni. Szerintem beteges, de nem teljesen hülye anti-fanok
állnak a háttérben, akik megtalálták a gyenge pontodat. Valahonnan tudomást
szereztek a lesérülésedről. Tudják, hogy nem vagy valami bátor, ezért
kihasználják a kíváncsiságodat és a fura oldalak megnézése után szívatnak téged
így-úgy, hogy direkt természetfelettire gyanakodj.
- Anti-fanok - ejtette ki Hoseok olyan undorral ezt a két
szót, mint a varázslók Voldemort nevét.
- Figyelj, mi lenne, ha egy hacker haveromra bíznánk ezt? Ő
segíthet kideríteni, tényleg meg vagytok-e figyelve valakik által. Mivel nem számíthatnak arra, hogy ismertek egyáltalán olyan embert, mint én,
biztosan nem lehet szupertitkos a rendszerük. Én eddig csak játékokat,
programokat és térfigyelő kamerákat törtem fel, utóbbiakat a
magánnyomozásokhoz, úgyhogy a ti ügyeteket egy gyakorlottabbra kéne bízni.
- Akkor te miben segítenél?
- Fordítok, eligazítalak a mély web ártalmatlan részével
kapcsolatban, ha esetleg érdekelne. Gyakran szoktam használni.
- Ha egyáltalán venném a bátorságot, hogy mély webet használjak,
azt is csak melletted – szabta meg Hoseok.
- Bármikor átjöhetsz – kuncogott Hyunwoo.
- A lábam miatt ezt nem tehetem meg.
- Van egy ötletem. Minden hétköznap érted jövök reggel és
átjössz hozzám. Mellettem kielégítheted a tudásszomjadat és még egyedül sem
kell itthon lenned a sasaengektől vagy anti-fanoktól parázva. Talán meg is
unják a zaklatást, ha nincs itt senki. A Big Hit és a JYP ellen úgyse mernének
fellépni, ahhoz ők kishalak. Közben gyanútlanul ráállítjuk Shad haveromat a
rendszerükre.
- Shad… – ízlelgette Hoseok az elnevezését. - Mintha már említetted
volna őt korábban. Amúgy mi az igazi neve?
- Mondja el ő, ha akarja – vigyorodott el Hyunwoo
célozgatva. – Nem osztja meg mindenkivel biztonsági okokból.
- Azta, nem lehet kispályás, ha a magánéletében is álnevet
használ. Mondjuk ezt elég fura pont tőlem hallani, habár nekem az igazi nevem
publikus, meg nem is vagyok hacker… - makogott Hoseok zavartan, mert
megválaszolta a saját kérdését Shadet illetően. - Át fogod hívni hozzád?
- Alapból is gyakran vendégeskedik nálam. Meséltem már neki
rólad, persze nem nagyon tudtam újat mondani, hiszen idol vagy. Ne aggódj,
nincs rossz véleményen rólad, sőt kedveli a BTS-t, de különösen a tánctudásodat
becsüli. A Neuron tagságodnak is utánanézett, annyira le van nyűgözve a
mozgásodtól – nevetett Hyunwoo.
Ezzel is be akarta bizonyítani, hogy a hackerek nem
felhúzott kapucnikkal görnyednek egész nap számítógépek előtt, bináris
számsorokat bámulva. Hoseok ettől hosszan, oldottan lélegzett fel.
- Akkor vajon mit fog szólni ahhoz, ha megtudja, mibe
ütöttem bele az orromat?
- Nem jellemző rá, hogy megossza másokkal a tapasztalatait
és a munkaügyeit, de örömmel fog neked segíteni. Mindenki szeret villogni a
tudásával, ha nagyon ért egy témához, főleg ha egy laikus érdeklődik felőle,
ugyebár…
- Ha nem szükséges, nem akarok neki mindent elmesélni.
Inkább te beszélj majd helyettem, legfeljebb kijavítalak vagy bólogatok.
- Az még odébb van – legyintett Hyunwoo. – Előbb azt
szeretném tudni, most mik a szándékaid.
- Először meg szeretném nézni veled a kilencedik oldalt a listán.
- A Creepypasta az.
- Hogy mi? – Hoseok azt hitte, hogy rosszul hallott. Hyunwoo
csak kuncogott, számított erre a reakcióra. – Ha azt mondod, hogy lábosokba égetett
tésztákat bemutató oldal, akkor kiugrom az ablakon.
- Dehogy, hyung, köze sincs az étkezéshez, se semmilyen
kajához. Jó helyen vagy a párkányban, maradj csak. A Creepypastán városi
legendákat és saját horror történeteket gyűjtenek össze. A creepy, vagyis
ijesztő szót vonták össze a copypasta kifejezéssel, ami a copy-and-pasted rövidítése,
mert a történetek így terjednek a világhálón. Ma már szimplán a rémtörténeteket
is creepypastáknak nevezik és sok indie horror játék alapjául szolgálnak. Gamer
szinten is eléggé kocka vagyok, játszottam egy-két olyan indie horrorral,
aminek az eredeti sztoriját a Creepypastán megtalálhatod. Jeff the killer,
Slenderman… Biztosan ismered őket.
- A játékokat láttam – ismerte be Hoseok. Mikor az első
Slenderman játék kijött, nagyon felkapott lett Koreában, ezért ő sem maradt le
róla. - Olvasva biztos nem lehetnek olyan szörnyűek.
- Tényleg nem azok. Szívesen lefordítok neked egyet, a Jeff
the killer szerintem egészen jópofa. Jeff kinézete a leírás alapján engem eléggé emlékeztet Jokerre, szóval már csak azért sem kiakasztó.
- V nem egyszer öltözött be Jokernek és az összes Batman
filmet láttam Jungkookkal, hozzá vagyok szokva – derült rajta Hoseok. – De hogyan
lehet egy horror sztori jópofa?
- Ha kétkedve állsz hozzá, egyből megtalálhatsz benne logikátlanságokat.
Már pedig a Jeff the killerben van jó pár, ezért a közepétől kezdve pókerarccal olvassa végig az ember. Csak a hype miatt a legolvasottabb creepypasta. Unaloműzésnek kiváló és jót fogsz mulatni azon, mennyire rémisztőnek akarták megírni, de nem sikerült, ezért jópofa.
- Hihetetlen, hogy ilyeneket tudsz! – ámult a rapper
tátott szájjal.
- Az lenne a durva, ha pont én nem tudnék ilyeneket –
kacsintott Hyunwoo.
Kiszedte táskájából a laptopját, beüzemelte azt és a
böngésző megnyitásakor azonnal rákeresett az emlegetett oldalra. Hoseokot egy
egészen kellemes kinézetű site fogadta, viszont a nézettségek, a kategóriák
sokasága, a történetek száma és az értékelések mennyisége sokkal jobban meglepte.
A lelke mélyén remélte, hogy a Creepypasta tényleg azt nyújtja, amit várni
lehetett tőle. Eddig csak a Bongcheon dong küsinje keltett benne félelemszerűséget,
következésképpen többre vágyott.
A Jeff the killer a címe alatt kiírt olvasás becsült ideje – 17 perc –
alapján sem tűnt hosszú olvasmánynak, 32000 szavazat alapján 8,2-re értékelték,
ami Hyunwoo szerint kissé fals adat volt. Hoseok úgy gondolta, egyelőre ez
bőven elég lesz az idegrendszere erősítéséhez, Hyunwoo a fordítást másnapra
ígérte be. A rapper csak azzal nem számolt, hogy a minőségük ellenére a
creepypasták egy idő után hipnotizálóan hatnak…