Rendszeres olvasók

2016. augusztus 2., kedd

X. kattintás

Creepypasta

Egy helyi újság szemelvényéből: Hetekkel a megmagyarázhatatlan gyilkosságok után a baljós, ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon van. Néhány kisebb bizonyíték megtalálása után egy fiatal fiú azt állítja, túlélte a gyilkos egyik támadását. Bátran meséli el nekünk a történetét.
- Rémálmom volt, ezért az éjszaka közepén felriadtam – mondja a fiú. – Megláttam, hogy valamiért az ablakom nyitva volt, habár nem emlékszem arra, hogy be lett volna zárva lefekvés előtt. Felkeltem és becsuktam. Visszamásztam az ágyamba, próbáltam visszaaludni. Ekkor furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Felnéztem, majdnem kiugrottam az ágyból. Ott, a függönyeim közül, ahol egy kis fény szűrődött be, volt egy szempár. Nem voltak átlagosak, sötétek, vészjóslóak. Feketeség keretezte őket, teljesen elborzadtam. Megláttam a száját. A hosszú, szörnyű mosolytól égnek állt minden szőrszálam. Csak állt, nézett engem. Végül örökkévalóságnak tűnő idő múlva szólalt meg. Egyszerű mondat volt, de ahogyan mondta, csak egy őrült tud úgy beszélni. „Menj aludni”. Sikítottam, ettől megindult felém. Elővett egy kést, a szívemnek szegezte. Az ágyamra ugrott, de ellenálltam. Rúgtam, ütöttem, próbáltam leszedni magamról. Ekkor belépett az apám, a férfi neki dobta a kést, ami apám vállába fúródott. Valószínűleg befejezte volna, amit elkezdett, ha az egyik szomszédunk nem hívta volna ki a rendőrséget. A rendőrök leálltak a parkolóban, majd az ajtóhoz siettek. A férfi megfordult és lerohant az előszobába. Üvegcsörömpölést hallottam. Ahogy kijöttem a szobámból láttam, hogy a hátsó ablak ki lett törve. Kinézve még láthattam, ahogy eltűnt a távolban. Soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. Azokat a hideg, gonosz szemeket, és azt az elmebeteg vigyort. Soha nem fog eltűnni a fejemből.”
A rendőrség keresi ezt az embert. Ha Ön lát bárkit, aki megfelel a szövegben szereplő személyleírásnak, kérem, értesítse a helyi rendőrséget.
***
Egy nappal korábban
Hoseok szemei úgy pattantak fel, akár a szezámmag burkai. Talán a hajnali felkelésének köszönhetően tudott tovább aludni Jiminnél és Taehyungnál, mindenesetre ébredésekor csak ő volt még mindig az ágyban. Alig ült fel, hogy a telefonja után nyújtózkodhasson, csapattársai becsődültek a szobába. Hoseok keze megállt a levegőben, mert hirtelenjében az az érzése támadt a rajta legeltető szempároktól, mintha a halálos ágyán feküdt volna. Hunyorgott rájuk, de a fényviszonyok miatt arcuk összemosódott, ezért nem tudott egy-egy taggal szemkontaktust felvenni. Sűrűn pislogva nézett inkább az éjjeli szekrényre, ujjaival érintve a telefont.
- Megvan a terv, mit csináljunk – kezdett bele Rapmon, de hiába vett egy mély levegőt, hogy elmondhassa, Hoseok egyből kapcsolt.
- Nem kell, már megoldottam! Áthívtam Hyunwoo barátomat, hamarosan itt lesz – bökött mutatóujjával a telefonjára, mintha pont az előbb beszélt volna vele.
- Az a Hyunwoo, akire gondolok?
- Igen, Im Hyunwoo.
- Á, a full-stack fejlesztő srác, akinek nagyon jó az angol kiejtése? – tudakolta Taehyung tágra nyílt, kíváncsi szemekkel.
- Akármennyire szeretnéd, nem fog szelfit csinálni veled. Magának okozna bajt, ha egy idollal szerepelne egy képen.
- Aish, ő csak egy informatikus, nem hacker! – húzta el Taehyung a száját. – Miért titokzatos ennyire?
- Szerintem ebbe most ne menjünk bele…
- Meddig fog itt maradni? – szólalt meg Yoongi, arca érzelemmentességéből ítélve nem lepődött meg a vendég érkezésén.
- Azt nem döntöttük el, de legalább nem kell kifogásukat gyártanunk PD-nimnek. Nyugodtan magunkra hagyhattok.
- Miért vagy benne olyan biztos, hogy az ő jelenléte miatt a sasaengek nem fognak téged cseszegetni?
- Kívülállók belerángatása nekik sem érné meg – vont vállat Hoseok. – Mellesleg ez a fordulat felkészületlenül is éri őket. Amióta szemmel tarthatnak minket, azóta egyetlen ismerősünk se jött át.
- Reménykedjünk benne, hogy igazad van – sóhajtott Seokjin és gyanakodva átpásztázta a szobát lehetséges kamerák után kutatva. Szkeptikus arccal fordult vissza a fiúkhoz. – Mi lenne, ha tennénk néhány óvintézkedést, amíg Hyunwoo meg nem érkezik?
Miközben Hoseok elvégezte apró-cseprő dolgait – beleértve az sms elküldését -, addig barátai helyszínelőkhöz hasonlóan kutatták át az összes helyiséget. A különböző figurákat ábrázoló tárgyakat, amiknek szemük volt, mind a fal felé fordították vagy szekrényekbe, dobozokba zárták őket. Minden sarokban álló vagy ahhoz közeli bútort, dekorációt arrébb húztak, ahonnan csak lehetett. Az ágyak melletti bolyhos szőnyegeket végigterítették a folyosón, hogy látszódjon a lábnyoma annak, aki rálép. A maknae line azt tesztelte, hogyha hátrafelé mennek a szőnyegeken és közben lehajolva igazgatják vissza a rostszálakat, akkor nem fordulhat elő az, hogy a saját lábnyomukat hiszik idegennek. Mi több, „ezzel a sasaengek biztosan nem fognak tökölődni”.
- Ha meg a falhoz tapadva mennének végig a folyosón, akkor egyértelműen nem tudnak futni, se időben elbújni – dicsekedett Jungkook Namjoonéknak.
A hyungok a bútortologatásokon kívül összeszedtek minden díszpárnát és plédet, amivel letakarhatták a gyanús tárgyakat. Áramtalanították az elektronikai eszközök zömét – például tévé, hangfalak -, az asztali számítógép webkameráját leszedték, a laptopokba beépítetteket pedig letapasztották ragtapaszokkal. A kicsi cserepes növényeket áttették az ablakpárkányokba, a függönyök mögé rejtve őket. A polcokon a DVD-ket és a könyveket szintén átrendezték, ezzel is kilőve a kamerák lehetséges helyeit.
- Te mit csinálsz? – fonta össze karjait Jimin Jungkookot nézve, aki az egyik ventilátorral szerencsétlenkedett.
- Egyrészt nagyon meleg van, és nem akarom, hogy Hobi hyung és Hyunwoo rosszul legyenek, mert azt a sasaengek kiszúrnák – dugta be Jungkook a kábelt a legközelebbi konnektorba és rátette a ventilátort a konyhapultra. – Másrészt a kölni vagy parfüm illatot előbb meg lehet érezni, ha valaki elmegy a közelben. Egy nőies aroma pedig nagyon feltűnő lenne itt a dormban…
- Zseni vagy – rázta meg Jimin Jungkook rakoncátlan fürtjeit. – J-hope örülni fog, hogy gondolsz rá.
- Még szép! – csattant fel a maknae, mert szerinte ez magától értetődő volt. – Én se bírnám elviselni azt a nyomást, ami most őt terheli. Lesérült, nem tud dolgozni, nem tud találkozni az Armykkal és a zaklatók még lábadozni se hagyják. Ő a „reményünk”, nem? Vele egész a banda, nélküle felborul a rend. Ne nézz rám így, sokszor hangoztattátok ezt az elmúlt öt évben, mert ha nem emlékeznél, már a debüt előtt is ezt kellett hallgatnom.
- Nem véletlenül. Túl sok volt a tiszteletlen beszólásod – kotyogott közbe Seokjin féloldalas vigyorral az arcán, majd tovább is állt, hogy segíthessen Namjoonnak.
Minél több tárgyat tettek át egyik helyről a másikra, annál kevésbé féltek a kíváncsi alakoktól. A Bangtan tagok aztán annyira belemerültek a „lakberendezésbe”, hogy észre se vették, mennyire elszállt az idő. Csengetésre ütötték fel a fejüket, az időt látva – egy perccel fél kilenc előtt - meg is lepődtek.
- Húha, ez a srác pontosabb, mint egy svájci óra – indult el Yoongi az előszobába.
Ajtónyitás, halk üdvözlés, cipőlevétel hangja, ajtózárás. Mielőtt bárki is megmoccant volna, a rapper egy vele egymagas, szélesen mosolygó fiatalemberrel tért vissza. Hyunwoo a jobb kezében egy laptop táska fülét szorongatta, és mikor meghajolt, az idolok szinte egyként könnyebbültek meg a jelenlététől.
- J-hope merre van? – érdeklődött Hyunwoo néhány rövid szóváltás után.
- A szobánkban – intett Jimin és jelzett neki, hogy kövesse a fal mentén haladva, véletlenül se lépve a szőnyegekre.
Hyunwoo azonnal rájött, hogy a jól láthatóan átrendezett berendezéseknek köze volt Hoseokhoz. Sorra elméleteket gyártott, mitől fordulhatott fel ennyire a srácok élete, beleértve a lakásukat is. Hoseok azon hajnali elszólását se mellőzte, miszerint olyan ügyről volt szó, ami őt érdekelhette. Hyunwoo egyáltalán nem volt ijedős, de ezúttal vehemens bátorsága meginogni látszott. A hálószobába lépve meg is tántorodott. Hoseok egy nagy párnának dőlve ült az ágyon, fájdalomcsillapítót ivott, mellette Taehyung ült, aki egy fásli gondos feltekerésével foglalatoskodott. Tevékenységüket rögvest félbehagyták, ahogy megpillantották a jövevényt Jimin mellett az ajtóban.
- Mi történt veled, hyung?
- Tegnap előtt volt egy kis malőrje a táncteremben – válaszolt a kérdezett helyett Taehyung, le sem véve a szemét Hyunwoo-ról a meghajlása után.
- Nagyon rosszul érzed magad? – kérdezte, közben leesett neki, hogy Hoseok hajnalban miért „járt tilosban”.
- Kábé két hétig nem jelenhetek meg nyilvánosság előtt. Járni nem vészes, de bármelyik mozdulatommal meghúzhatom a bokámat még jobban.
- Ehhez képest tegnap mertél futni is – csóválta a fejét Taehyung.
- Vészhelyzet volt – morogta Hoseok, mimikájából ítélve nem volt hajlandó a témáról beszélni.
- V, ideje indulni!
A nevezett személy még Jimin szólására sem volt hajlandó felkelni barátja mellől, végül Hyunwoo miatt vette rá magát. Olyan kisugárzása volt a full-stack srácnak, ami nyugtatólag hatott Taehyungra és nem akarta megmakacsolni magát – valószínűleg ezért találta annyira szimpatikusnak.
- Vigyázz rá, különösen a sasaengek miatt! – veregette meg Hyunwoo jobb vállát, mikor elhaladt mellette.
Hyunwoo egy szót sem szólt, értetlenkedve nézett Taehyung után. Hasonló kéréseket kapott egyenként a többiektől is, de egyikhez sem tudott mit hozzáfűzni. Megvárta, míg a hangokból ítélve a hat idol elhagyta a dormot, csak utána lépett közelebb az ágyhoz. Szinte látta Hoseok körül lebegni a sok-sok kérdőjelet, ám ő maga sem szűkölködött belőlük…
- Miféle sasaengek?
- Menjünk a fürdőszobába és elmondom. A gépedet is hozd magaddal.
A másik helyiségbe való átjutásukat meglehetősen megnehezítették a szőnyegek, Hyunwoo súlyos táskája és Hoseok állapota is. Meggyőződtek róla, hogy minden érintetlen, látszólag senki nem figyelheti meg őket. A konyhapulton hagyott ventilátor tökéletesen működött, szerencséjükre nem sodort az orrukba semmilyen idegen, különösen női esszenciát. Hoseok a mosógépből kivette az előző nap bedobott törölközőt és az ajtó becsukásakor ugyanúgy a szegélyhez gyömöszölte hosszában. Felkelése óta nagyobb biztonságban érezte magát, de mégsem akart semmit a véletlenre bízni.
Hoseok felült az előző napihoz hasonlóan az ablakpárkányba és rögtön töviről-hegyire mesélni kezdte a paranormálisnak hihető jelenségeket, amik megestek vele az elmúlt két nap folyamán. Hyunwoo-val azért tett kivételt és vallott neki színt, mert amennyire ismerte, ő nem állt soha semmihez előítéletesen. Hova tovább, a BTS tagokkal ellentétben ő nem vitte volna túlzásba az aggódást ennél is meredekebb fejlemények esetén se. Ezt a felállást ahhoz lehetett hasonlítani, mikor az új élményeit a kamasz nem a szüleivel osztja meg, hanem egy kortársával. Nem a bizalom hiánya miatt, hanem mert a családtagok elfogultabban, nem semleges nézőpontból látják az eseményeket – és Hoseoknak a BTS volt a második családja…
- Ezért jöttünk ide a fürdőbe, mert itt biztos nincs kamera – tette hozzá.
- Ez abszurd – motyogta Hyunwoo, arckifejezéséből láthatóan igyekezett minél gyorsabban összeszedegetni és megjegyezni a meghökkentő információkat.
- Nem, sokkal inkább az az abszurd, hogy a zenehallgatásos dolgot sasaengekkel se lehet magyarázni. Videó irányítása, hangtorzítás… Mégis paranormálissal állunk szemben? Á, szerintem egy közönséges szellem, sőt egy erősebb küsin se lenne képes erre.
- Történetesen egy jó hacker művelhet ilyet – bökte ki Hyunwoo félpercnyi morfondírozás után. – Egy ugyanolyan távirányítóval egy másik szobából is lehet váltogatni a csatornákat. Sok ilyen szívatást hallottam már. Hasonló a webkamerák hackelése, kamu GPS, s a többi.
- A sasaengek egyike hacker lenne?
- Elképzelhető.
- Annyi biztos, hogy van köztük egy srác. Hallottam a hangját, V-t utánozta. Csak azt nem találom logikusnak, hogy egy hacker miért jönne elő a rejtekhelyéről és kezdene el ijesztgetni. Neki nem az lenne a dolga, hogy a háttérben maradjon?
- Ha ő is őrült rajongó, akkor biztos nem akar „kimaradni a buliból” – vont vállat Hyunwoo.
Hoseok időt hagyott maguknak, hogy mindketten kellően feldolgozzák az ügy komolyságát. Egy hacker esetén nem egyszerű rendőrségi nyomozás kerekedhet az egészből. Nyakig benne vagyunk a szarban.
- Chingu, kérhetek egy nagy szívességet? – nézett fel a csapnak támaszkodó Hyunwoo-ra. - Ha valami nincs koreaiul egy oldalon, akkor azt lefordítanád nekem? Úgyis jól tudsz angolul.
- Az nem kifejezés. Három évet éltem Amerikában, mert a munkámhoz a felsőfokú angol alapkövetelmény – vigyorgott Hyunwoo büszkén, bár Hoseok az előbbieket régóta tudta. – De konkrétabban mit szeretnél lefordíttatni?
- Várj, előbb megmutatok két dolgot.
Kivette nadrágzsebéből a telefonját és visszakereste a Cyphert, hogy Hyunwoo is hallhassa a saját füleivel, melyik résznél akadozott. Utána elindította a Youtube-os videót, a fiatalabb srác szája szélén mosoly bujkált mind a youtuber neve és a videó tartalma miatt. Hoseok minden egyes oldal bevezetésénél szünetet tartott, hogy elmesélhesse a saját élményeit, amikhez a jelenségek kapcsolódtak.
- Á, ezeket ismerem. Akik benne vannak a szakmában, mind találkoztak vagy hallottak már ezekről az oldalakról – vette ki Hoseok kezéből Hyunwoo a telefont és lejjebb görgetett. - Ahogy a kommentekből olvasom, a laikusok nagyja is.
- De ez kinek mire jó? Miért szórakoztatja őket? Miért pazarolják ilyen hasztalan dolgokra az idejüket?
- Ugye tudod, hogy ez mind semmi? Akik jobban beleássák magukat az internetbe, azok sokszor örülnének, ha csak ilyen ártatlan, full egyszerű javascriptekkel telehányt oldalakba futnának bele, amiknek nem lesz következménye.
- Miért, valamiknek lesz?
- Aish, J-hope, akarod te ezt tudni?
- Ha már idejöttél, informálj.
- Melyik keresőmotort szoktad általában használni, a Google-t? Oké, basic. Ha rákeresel valamire, a Google nem dobja ki az összes létező találatot. Képzeld el, hogy egy nem tükörsima jégtáblán vagy. Vannak benne hepehupás részek és olyan vékony szakaszt keresel, amit meg tudsz lékelni. Igen ám, de mivel nem vagy elég nagy, nincs elég kezed, sorolhatnám, nem tudod az egész táblát átjárni egyetlen mozdulattal. Te vagy a keresőmotor, a tábla az internet és a lékeken keresztül szerzel információkat belőle. Hiába látod a szemeiddel az egész táblát, nem tudsz mindenhol ott lenni.
- Aha, szóval a keresőmotorok sem látnak mindent – jelentek meg Hoseok arcán a megvilágosodás jelei.
- Igen, menjünk tovább. Mivel te végig a felszínen ügyködsz, nem látod az alattad lévő vizet, talán csak ott, ahol lékeket fúrsz, mondjuk a tábla egyik szélén. Viszont a lékelés néhány részen nem sikerül és nemcsak azért, mert vastagabb ott a jég. Valójában nem egy egyszerű táblán vagy, hanem egy hatalmas jéghegyen, aminek a fizika törvényeinek értelmében több mint a háromnegyede víz alatt van. Ahhoz, hogy mélyebbre lefúrhass, jobb szerszámokat kell használnod. Megpróbálkozol vele. Talán sikerül pont egy olyan részt találnod, ahol ötpercnyi fúrás után eléred a vizet, de nagy valószínűséggel a nagyjánál fél óra is kevés lenne, sokkal nagyobb a jég a vártnál. Ekkor rájössz, hogy a net nemcsak a felszíni világ, sőt sokkal inkább a víz alatti része határozza meg. Te a felszínen azt csinálsz, amit akarsz és mivel biztonságos, napi szinten ott mozogsz. De ez nem jelenti azt, hogy az egész abból áll.
- Magyarul?
- A tábla vagy jéghegy csúcsa az elérhető net, amit mégsem lehet mind átlátni. Megszámlálhatatlan közösségi oldalak, blogok, s a többi. A víz alatti jég, ami többszöröse a felszíni rétegnek, az a mély web. Minden van ott, ami nincs indexelve, el van rejtve a hétköznapi felhasználók és a keresőmotorok elől. Bármi lehet, amit el tudsz képzelni, és ami nem kifejezetten publikus. Minél lejjebbre mész, annál sötétebb. Az a dark web. A dark web a mély web része, de míg a mély weben találhatsz érdekességeket, amiket nem tartalmaz a Wikipédia se, addig a dark web kifejezetten olyanokat foglal magába, amire nem kíváncsi egy közönséges felhasználó. Nem nehéz lejutni, de nagyon kockázatos, mert akik ott tanyáznak, azok között nem találsz normális embert.
- Mi számít nem normálisnak? – tárta szét Hoseok a karjait. - Azok után, amiket a felszínen is lehet találni…
- Na, ez az – nevetett Hyunwoo kínosan. - A felszíni neten lévő „ijesztő” oldalak poloska fingok a sötét web oldalaihoz képest. Ami törvénybe ütköző, azt megtalálod. Drogot akarsz rendelni? Tudsz. Illegális fegyverre van szükséged? Széles a kínálat. Pedofil vagy? Dögivel van gyerekpornó. Olyan horror filmet akarsz letölteni, amiben a szereplő a valóságban is meghal? Van miből válogatni. Verőemberre vagy bérgyilkosra van szükséged? Gyorsabban végzik el a rendelést, mint a pizza futárok.
- És én még azt hittem, hogy a sasaengek aberráltak – fogta Hoseok a fejét, mintha lázas lett volna.
- Addig örülj, amíg a sasaengek „csak” ennyire fanatikusak. Ha dark webes eszközökhöz nyúlnának, akkor aztán tényleg végetek lenne.
- Nagyon remélem, hogy a drága hackerük nem fog nekik felajánlani ezt-azt. Arra például mi a magyarázat, hogy a videóban szereplő oldalak felkeresése óta történnek furcsaságok? Hogyan kapcsolnád ezt össze egy hacker jelenlétével?
- Vannak olyan svindlerek, akik egy előzetesen kiválasztott áldozat hálózatát feltörve lenyomozzák az oldalkeresési előzményeket vagy azokat a weboldalakat, amiket éppen néz és a billentyűparancsok eltárolásával a jelszavakat is tudják dekódolni. Szerintem beteges, de nem teljesen hülye anti-fanok állnak a háttérben, akik megtalálták a gyenge pontodat. Valahonnan tudomást szereztek a lesérülésedről. Tudják, hogy nem vagy valami bátor, ezért kihasználják a kíváncsiságodat és a fura oldalak megnézése után szívatnak téged így-úgy, hogy direkt természetfelettire gyanakodj.
- Anti-fanok - ejtette ki Hoseok olyan undorral ezt a két szót, mint a varázslók Voldemort nevét.
- Figyelj, mi lenne, ha egy hacker haveromra bíznánk ezt? Ő segíthet kideríteni, tényleg meg vagytok-e figyelve valakik által. Mivel nem számíthatnak arra, hogy ismertek egyáltalán olyan embert, mint én, biztosan nem lehet szupertitkos a rendszerük. Én eddig csak játékokat, programokat és térfigyelő kamerákat törtem fel, utóbbiakat a magánnyomozásokhoz, úgyhogy a ti ügyeteket egy gyakorlottabbra kéne bízni.
- Akkor te miben segítenél?
- Fordítok, eligazítalak a mély web ártalmatlan részével kapcsolatban, ha esetleg érdekelne. Gyakran szoktam használni.
- Ha egyáltalán venném a bátorságot, hogy mély webet használjak, azt is csak melletted – szabta meg Hoseok.
- Bármikor átjöhetsz – kuncogott Hyunwoo.
- A lábam miatt ezt nem tehetem meg.
- Van egy ötletem. Minden hétköznap érted jövök reggel és átjössz hozzám. Mellettem kielégítheted a tudásszomjadat és még egyedül sem kell itthon lenned a sasaengektől vagy anti-fanoktól parázva. Talán meg is unják a zaklatást, ha nincs itt senki. A Big Hit és a JYP ellen úgyse mernének fellépni, ahhoz ők kishalak. Közben gyanútlanul ráállítjuk Shad haveromat a rendszerükre.
- Shad… – ízlelgette Hoseok az elnevezését. - Mintha már említetted volna őt korábban. Amúgy mi az igazi neve?
- Mondja el ő, ha akarja – vigyorodott el Hyunwoo célozgatva. – Nem osztja meg mindenkivel biztonsági okokból.
- Azta, nem lehet kispályás, ha a magánéletében is álnevet használ. Mondjuk ezt elég fura pont tőlem hallani, habár nekem az igazi nevem publikus, meg nem is vagyok hacker… - makogott Hoseok zavartan, mert megválaszolta a saját kérdését Shadet illetően. - Át fogod hívni hozzád?
- Alapból is gyakran vendégeskedik nálam. Meséltem már neki rólad, persze nem nagyon tudtam újat mondani, hiszen idol vagy. Ne aggódj, nincs rossz véleményen rólad, sőt kedveli a BTS-t, de különösen a tánctudásodat becsüli. A Neuron tagságodnak is utánanézett, annyira le van nyűgözve a mozgásodtól – nevetett Hyunwoo.
Ezzel is be akarta bizonyítani, hogy a hackerek nem felhúzott kapucnikkal görnyednek egész nap számítógépek előtt, bináris számsorokat bámulva. Hoseok ettől hosszan, oldottan lélegzett fel.
- Akkor vajon mit fog szólni ahhoz, ha megtudja, mibe ütöttem bele az orromat?
- Nem jellemző rá, hogy megossza másokkal a tapasztalatait és a munkaügyeit, de örömmel fog neked segíteni. Mindenki szeret villogni a tudásával, ha nagyon ért egy témához, főleg ha egy laikus érdeklődik felőle, ugyebár…
- Ha nem szükséges, nem akarok neki mindent elmesélni. Inkább te beszélj majd helyettem, legfeljebb kijavítalak vagy bólogatok.
- Az még odébb van – legyintett Hyunwoo. – Előbb azt szeretném tudni, most mik a szándékaid.
- Először meg szeretném nézni veled a kilencedik oldalt a listán.
- A Creepypasta az.
- Hogy mi? – Hoseok azt hitte, hogy rosszul hallott. Hyunwoo csak kuncogott, számított erre a reakcióra. – Ha azt mondod, hogy lábosokba égetett tésztákat bemutató oldal, akkor kiugrom az ablakon.
- Dehogy, hyung, köze sincs az étkezéshez, se semmilyen kajához. Jó helyen vagy a párkányban, maradj csak. A Creepypastán városi legendákat és saját horror történeteket gyűjtenek össze. A creepy, vagyis ijesztő szót vonták össze a copypasta kifejezéssel, ami a copy-and-pasted rövidítése, mert a történetek így terjednek a világhálón. Ma már szimplán a rémtörténeteket is creepypastáknak nevezik és sok indie horror játék alapjául szolgálnak. Gamer szinten is eléggé kocka vagyok, játszottam egy-két olyan indie horrorral, aminek az eredeti sztoriját a Creepypastán megtalálhatod. Jeff the killer, Slenderman… Biztosan ismered őket.
- A játékokat láttam – ismerte be Hoseok. Mikor az első Slenderman játék kijött, nagyon felkapott lett Koreában, ezért ő sem maradt le róla. - Olvasva biztos nem lehetnek olyan szörnyűek.
- Tényleg nem azok. Szívesen lefordítok neked egyet, a Jeff the killer szerintem egészen jópofa. Jeff kinézete a leírás alapján engem eléggé emlékeztet Jokerre, szóval már csak azért sem kiakasztó.
- V nem egyszer öltözött be Jokernek és az összes Batman filmet láttam Jungkookkal, hozzá vagyok szokva – derült rajta Hoseok. – De hogyan lehet egy horror sztori jópofa?
- Ha kétkedve állsz hozzá, egyből megtalálhatsz benne logikátlanságokat. Már pedig a Jeff the killerben van jó pár, ezért a közepétől kezdve pókerarccal olvassa végig az ember. Csak a hype miatt a legolvasottabb creepypasta. Unaloműzésnek kiváló és jót fogsz mulatni azon, mennyire rémisztőnek akarták megírni, de nem sikerült, ezért jópofa.
- Hihetetlen, hogy ilyeneket tudsz! – ámult a rapper tátott szájjal.
- Az lenne a durva, ha pont én nem tudnék ilyeneket – kacsintott Hyunwoo.
Kiszedte táskájából a laptopját, beüzemelte azt és a böngésző megnyitásakor azonnal rákeresett az emlegetett oldalra. Hoseokot egy egészen kellemes kinézetű site fogadta, viszont a nézettségek, a kategóriák sokasága, a történetek száma és az értékelések mennyisége sokkal jobban meglepte. A lelke mélyén remélte, hogy a Creepypasta tényleg azt nyújtja, amit várni lehetett tőle. Eddig csak a Bongcheon dong küsinje keltett benne félelemszerűséget, következésképpen többre vágyott.
A Jeff the killer a címe alatt kiírt olvasás becsült ideje – 17 perc – alapján sem tűnt hosszú olvasmánynak, 32000 szavazat alapján 8,2-re értékelték, ami Hyunwoo szerint kissé fals adat volt. Hoseok úgy gondolta, egyelőre ez bőven elég lesz az idegrendszere erősítéséhez, Hyunwoo a fordítást másnapra ígérte be. A rapper csak azzal nem számolt, hogy a minőségük ellenére a creepypasták egy idő után hipnotizálóan hatnak…