IX. kattintás

The Human
Az ember

Hoseok vegyes érzésektől eltorzult arccal bicegett a fürdőszobába a legutolsóként. Yoongi gondolkodás nélkül viharzott be, őt Namjoon követte, ez pedig elég bátorságot adott a többiek, hogy ők se maradjanak ki. Mire Hoseok elért az ajtóküszöbig, barátai megrökönyödve tömörültek a helyiségbe és bámulták a földön heverő körömvágó ollót, amiről fél perccel korábban ő beszélt.

- Ez nem volt itt! – kiabált Hoseok lefele mutogatva. – Most már hisztek nekem?

- Fel se merült bennünk, hogy ne higgyünk benned – válaszolt egyből Namjoon. – Itt csak arról van szó, hogy hova szívódhatott fel az a sasaeng, aki ezt művelte.

- Ez egy nagyon jó kérdés, mert senkit nem hallottam futni – morogta Yoongi, idegesen felkapva az ollót és elzárva a szekrénybe. – Szerintem ideje leszögeznünk valamit. J-hope tapasztalataiból kiindulva nem bízhatunk semmit a véletlenre. Vannak itt valakik, akiket az sem riasztja el, hogyha mind a heten együtt vagyunk. Van egy olyan érzésem, hogy azzal sem érnénk el semmit, ha kihívnánk a zsarukat. Annyi nyomot se találnának, mint mi. Úgyhogy mostantól senki nem csinál egyedül semmit. Sehova nem megyünk egyedül. V szokását mindannyian követnünk kell, vagyis ha zuhanyozni jön valaki, jön vele más is.

- De páratlanul vagyunk – szólt közbe Seokjin.

- Akkor a maknae line együtt fürdik, vagy bánom is én milyen csoportokra bomlunk – vette át a szót Namjoon, igazat adva Yoonginak.

- Még pisilni se jöhetünk egyedül? – fintorgott Jungkook.

- Pisilj a zuhanyzóba tusolás közben – mordult rá a leader. – Örülj, amíg csak a pisilés a legnagyobb gondod.

- Akkor mindannyian a Big Hitben fogjuk elvégezni a nagydolgunkat – sóhajtott Jimin, Jungkook helyett kimondva a következtetést.

Hoseok halkan nyelt egyet a délutáni mosdós mizéria miatt. Kellemetlenül feszített a mellkasa, amiért ilyen óvintézkedéseket kellett bevezetniük. Már a saját lakásukban sem csinálhatták azt, amit akartak. Már a magánéletük is külső szemlélőktől függött. Olyan primitív tevékenységeket sem végezhettek kedvük szerint, mint a szobatisztaság… Mintha óvodás kiscsoporttá váltak volna.

- A Big Hit az egyetlen hely, ahol nem kell együtt járkálnunk. Túl sok ott az ember, túl sok a kamera, ott még a sasaengek se mernének felfordulást csinálni – fonta össze karjait Namjoon, majd egy pillanat erejéig elmélázott és a szekrényre nézett. – Vagyis remélem…

- Szerintetek mikor szóljunk PD-nimnek erről az egészről? – tette fel Jimin az egyik leglényegesebb kérdést.

- Lehetőleg ne túlkésőn – célozgatott a leader, majd odasétált a kabinhoz és azt a helyet kereste a fülkén, ahol a kéznyom lehetett.

- Van még egy lényeges dolog – krákogott Taehyung. – J-hope-pal mi lesz? Mert ha azt mondjuk PD-nimnek, hogy nem merjük itthon hagyni, akkor azt hogyan magyarázzuk ki?

- Holnap reggelre kitalálok valamit – mosolyodott el szomorúan Namjoon Hoseokra és a befáslizott bokájára pillantva.

***

Túl nagy a csend. Túl nagy a feszültség. Túl nagy a szorongás. Hoseok és Jimin a fejüket támasztva ültek a konyhában az asztalnál, miközben Seokjin próbált valami ehetőt gyorsan összedobni. De most ez nem ment neki valami egyszerűen, a legidősebb Bangtan tag gondolatai is folyamatosan elterelődtek a sasaengekre. Ujjai remegtek, hogy akár minden egyes mozdulatát nyomon követhetik. Frusztráló volt még levegőt is venni úgy, hogy senkinek nem szólhattak a gyanakvásukról. Jimin legszívesebben összecsomagolt volna és Busanba utazott volna, vissza a családjához, ami ráadásul a lehető legmesszebbi hely volt, ahova Koreán belül mehetett.

A másik négy tag a nappaliban gubbasztott a tévé előtt. Jungkook meredten bámulta a képernyőt azt tettetve, nem feszengett az esetleges rejtett kameráktól. Taehyung a lábát a kanapé karfáján átdobva, féloldalasan dőlt Jungkook bal oldalának, fülhallgatójából annyira bömbölt a nyugati előadóak dalai, hogy Jungkook tisztán hallotta őket a nem halk műsor ellenére is. Mellettük Namjoon a telefonját nyomkodta szokásához híven, az ő jobb oldalán Yoongi fél szemmel a műsort figyelte, amúgy egy dalszövegen dolgozott. Balhézás helyett csak ennyit tehetett, kiírta magából a zaklatottságát.

- Nincs értelmesebb sorozat vagy valami? Több ihletet adna, mint ez az életmódos baromság – szólalt meg először hosszú percek óta.

Namjoon Jungkookot megelőzve nyúlt a távirányítóért, egy laza mozdulattal átváltott másik csatornára.

- A zsiráfok nemi élete jó lesz?

- Nem állatpornóról akarok dalt írni – morgott az idősebb a leader flegmaságán. – Jungkook, megnézhetnéd a műsorújságban, van-e most éppen nyomozós műsor vagy film valamelyik adón. Úgyis halálra unod magad.

A maknae az online műsorújság helyett kivételesen a papíralapút részesítette előnyben. Legalább addig sem kellett lélegző szoborként ülnie… Feltápászkodásával Taehyung hátradőlt a kanapéra, arca meg se rezdült ettől, Jungkook pedig kelletlenül kiment három hyungjához a konyhába, reumás lajhár tempóban. A barátai annyira mozdulatlanok voltak, hogy hirtelen kedve támadt lerajzolni őket, sőt egy jobb festő se perc alatt csendéletet alkotott volna róluk „Fojtogató csend” címmel.

- Itt se több az életkedv – jegyezte meg nem túl hangosan, inkább csak magának, miközben fellapozta a legutóbbi műsorújságot, amit a többiek legfeljebb csak vécézés közben szoktak szemügyre venni.

- Meglepett? – jött a villámkérdés Jimintől.

- Nem. Viszont az igen, hogy a drámai arckifejezéseteket nézve szerepelhetnétek egy doramában.

- Nagyszerű ötlet, szólok majd PD-nimnek. Egy szerep miatt addig sem kéne hazajönnöm – fújta ki Jimin bosszúsan a levegőt.

- Mire szereznél egy szerepet, addigra már késő lenne – jött a hang az asztal másik végéből.

- Tudsz jobb ötletet? – nézett Jimin Hoseokra, aki viszont érdekesebbnek találta nála az előtte heverő szalvétát.

- Tudnék, de attól még a sasaengek nem fognak leszállni rólunk. Ha az nem hatja meg őket, hogy a maradék magánéletünket is tönkreteszik, akkor szerinted mivel lehet őket levakarni magunkról? Csak erőszakkal.

- A jóságos, békepárti J-hope erőszakról beszél! – nevetett fel kínosan Jimin. – Ki hitte volna, hogy egyszer idáig eljutunk. Micsoda átalakulás. És mégis milyen erőszakra gondolsz, ollós önvédelemre?

- Ezt bízd rám és ne gúnyolódj – válaszolta Hoseok vérfagyasztóan nyugodtan.

- Aish, lassan már jobban kezdek tőled parázni, mint egy sasaengtől – csettintett a főtáncos a nyelvével.

- Előfordulhat…

- J-hope, így is eléggé be vagyunk szarva, ne fokozd még jobban! – szólt rá élesen Seokjin. – Srácok, kész a kaja!

Ennél unalmasabb, monotonabb vacsorázásra nem volt példa az elmúlt öt év alatt, 2012 óta. Még jóval a debütálás előtt sem, mikor bőven az ismerkedős fázisban tartottak. Alkalmanként akadtak kínos percek, szótlanságok egy-két srác között, de a közös evések a kezdetektől fogva soha nem voltak közömbösek – ez idáig. Csámcsogás, nyammogás, szürcsölés, evőeszközökkel való csörömpölés, poharak koppanása. A maknae line szakadatlanul próbálta megtörni a csendet, hiába. Ám ami ennél is nehezebbnek bizonyult, az Hoseoknak az indulatai visszafogása.

Annyi érzés tombolt benne egyszerre, ostromolva az idegeit, hogyha kártyavár lett volna, teljesen összedőlt volna a nyomástól. A sok láthatatlan szempártól klausztrofóbiás hajlam tört rá, a lenge öltözete ellenére ismét túlzottan kimelegedett, magához képest meglepően sokat ivott, néha a pálcikák közül kiestek a felcsippentett falatok, mielőtt még a szájába vette volna őket. Nem tudott rendesen fogni, egyszer a pohara is majdnem kicsúszott markából. Már akkor jóllakottnak érezte magát, mikor még csak három perce láttak neki a vacsorának. Annyit se tudott enni, mint a délutáni Eat Jin alatt a kirohanásától. Ettől végig az járt a fejében, mi a fene történik vele? A világ legőrültebb sasaengje se lenne képes hatni az ő teste működésére…

- Srácok, nem bírok többet enni – tette le végül húszpercnyi küszködés után a pálcikákat. – Finom, de egyszerűen nagyon össze van szűkülve a gyomrom. Elmegyek lefeküdni.

- Nem kéne előbb letusolnod? – kérdezte Seokjin.

- Már voltam kábé három órával ezelőtt.

- Ne viccelj, fénylik a homlokod az izzadságtól, az arcod is piros. Lázasnak tűnsz, nem mehetsz így aludni.

- Ha lázas lenne, már rég a hattyú halálát játszaná – mondta Namjoon két falat között.

- Veled megyek! – ajánlotta fel Taehyung, rá se hederítve a többiekre.

- Nagyszerű, legalább nem lesz egyedül.

Taehyung csapot-papot otthagyva szakította félbe az evést és nyújtott támaszt a rappernek. Bár Hoseok tudott volna egy lábon szökdécselni, a segítség ürügy lehetett az egymásba karoláshoz. Az énekesnek ezzel csak annyi hátsó szándéka volt, hogy megmutassa az esetleges kukkolóknak, egy percre se hagyja magára a sérültet, ha rajta múlik, akármi történjék.

A lakás teljes fényárban úszott. Minden egyes lámpa égett, hátha így elcsíphetnek egy-egy árnyékot, ha netalántán a sasaengek valamelyikének szórakozni támadna kedve. Amíg van fény, addig van remény, emlékezett vissza Taehyung Poe Dameron idézetére a Csillagok Háborúja hetedik részéből. És mekkora igazság volt ez perpillanat… Ebből a gondolatmenetéből kiindulva eszébe jutott egy másik mozifilm, név szerint a Lights Out. Abban a klisés horrorban pont akkor jelent meg a főgonosznak számító karakter, mikor a szobák sötétségbe borultak és csak a fénnyel lehetett küzdeni ellene. Ha égett a villany, nem látták. Ha lekapcsolták, már ott volt az árnyék. Nem túl kreatív, de a valóságban ez a felállás sokkal hátborzongatóbb volt a Bangtan számára, igazi őrültekkel.

Hoseok meg szerette volna köszönni Taehyung segítségét, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Neki köszönhetően átmenetileg vissza tudta szorítani magában a vihart, mégsem akarta elszólni magát, nehogy aztán úgy járjon, mint a nap folyamán bármikor. Ilyenkor sajnálta, hogy az emberiség még nem tudott gondolatátvitellel kommunikálni, ugyanis túl erőtlen volt ahhoz, hogy a száját egyáltalán kinyissa. A képzeletbeli hócipője tele volt a nappal, így azt kívánta, legyen már vége és elalvásig ne történjen semmilyen elrettentő se.

A szekrényt, a mosógépben heverő törölközőt és a zuhanykabint látva szíve kihagyott néhány ütemet. Beleborzongott, ha arra gondolt, külső szemmel milyen lehetett az ő alakja a párás kabin mögött és a sasaengnek milyen bűnös élvezetet nyújthatott a vizes sziluettje után kukucskálni. Ezzel egyidejűleg a hányinger kerülgette, mennyi hasonlóan beteg ember járkálhat még az utcán a tudta nélkül. Sőt, akár azok között az Armyk között is, akiket a koncertek soraiban lát. Ha nem lett volna a mostani helyzetben, szívesen filozofált volna Namjoonnal, vajon miért és hogyan lesz valakiből sasaeng, valamint miért pont az az ember csavarodik be a rajongástól, aki ebben érintett. Ám most ő maga érezte úgy, hogy lassan meg fog tébolyodni az üldözési mániától.

Kedvetlenül hámozta le magáról a felsőjét, amit hanyagul dobott le a földre. Már nem volt melege, mégis ugyanúgy csurgott lefele a verejték a homlokán és a nyakán. Valami nagyon nem stimmelt vele és ez jobban kezdte kiakasztani, mint maga a sasaengek által megfigyeltség ténye.

- Nem akarok tapintatlan lenni, de meg tudod mutatni, hol láttad a kéznyomot? – puhatolózott Taehyung.

- Azt hiszem, itt – préselte ki magából nehezen Hoseok, miután a fülkéhez vonszolta magát és arra a bizonyos felületre mutatott.

- Nagyon kicsit még látszódik a helye – hunyorgott az énekes jobbra-balra mozgatva a fejét. – Biztosan lány volt, még véletlenül sem lehetett az a fiú, aki állítólag utánozta a hangomat.

- Én sem gondoltam másképp, de ez sem nyugtat meg, mert így is minimum két sasaengnek kell lennie – döntötte Hoseok a fejét a kabinnak, majd kifújta a levegőt.

- Az jutott eszembe, hogyha lenne itt a fürdőszobában kamera, akkor nem jött volna senki leskelődni utánad – mondta Taehyung, közben ő is levette magáról a pólóját. - Meg akkor nem is dörömböltek volna az ajtón. Szóval szerintem halál nyugodtan letusolhatunk, senki nem fog zargatni minket.

- Attól még zárd kulcsra az ajtót, a kulcsot tedd a csapra, a kulcslyukra pedig ragassz egy tapaszt.

- Mi? Hobi, ez…

- Légy szíves.

- Ha ettől megnyugszol, legyen – sóhajtott Taehyung és a barátja kérésének megfelelően járt el.

***

Hoseok úgy kidőlt, mint egy frissen kivágott fenyőfa karácsonyra. Taehyung gondoskodott róla, hogy legyen az éjjeli szekrényen elegendő víz, fájdalomcsillapító, új fásli, kenőcs. Jimin betakarta a rappert, majd lelépett Yoongival és Jungkookkal a fürdőszobába. Az egész szituáció olyan benyomást keltett Taehyungban, mintha szökésben lettek volna a hatóságok elől és egy kies házban találtak volna menedéket, ahol a normálistól eltérő szokásokat kellett kialakítaniuk. De nem fogják ezt hosszútávon bírni, pont ezért tartott Taehyung attól, hogy egy váratlan pillanatban kibukik belőle ez PD-nim előtt.

A készenlétben állás ellenére nem történt semmi szokványostól elrugaszkodott. Mindenki feszülten nyugovóra tért, még a legtovább virrasztó tag is hamar lehunyta a szemét. A lakás teljesen kihaltnak, földöntúlian nyugodtnak tűnt, egészen hajnali háromig. Hoseok arra riadt fel, hogy pizsamája a bőrére tapadt, haja a homlokához simult és lerúgta mindhármukról a takarót. Fekve nem tudta visszahúzni magukra a takarót, ezért felült és néhány másodpercig nézett a feketeségbe, hogy hozzászoktassa szemeit a sötéthez. Beletúrt hajába, ezt követően a lábfejüknél heverő plédért nyúlt, aminek a fele már lelógott a földre.

Még mielőtt betakarta volna magukat, úgy határozott, hogy gyorsan iszik néhány kortyot a tőle baloldali éjjeli szekrényen hagyott pohárból. Megpróbált Taehyung fölött áthajolva érte nyúlni, ami nem sikerült neki. Mérgelődött egy sort, majd nehezen rávette magát, hogy kimásszon az ágyból és odasétáljon az éjjeli szekrényhez. Legurította a víz felét, a telefonjáért nyúlt, a digitális óra mutatójától nem lepődött meg. Azon kapta magát, hogy az álmossága teljesen eltűnt és nem fog egyhamar visszaaludni, ezért telefonjával a kezében mászott vissza az ágyba.

Miért is ne alapon, unaloműzésnek a soron következő oldalt kereste fel. A sasaengek biztosan nem lehettek fent ilyenkor, ezért nem kellett tartania semmilyen fajta rémisztgetéstől vagy szívatástól. A videóban nem szerepelt link, konkrét oldalnév, a kommentelők közül sem említette senki, ezáltal a feliratok egyikéből bogarászta ki. Az angol feliratban nem írták le pontosan a linket, emiatt átváltott spanyolra. Ez már ígéretesebbnek tűnt, bár homlokát ráncolva keresett rá a 973-eht-namuh-973.com-ra, ennek mégis mi értelme lehetett. Nagyjából annyi, amennyit a videóból leszűrhetett belőle.

Az egész képernyő fekete volt, középen egy aranyszínű rejtvénnyel, legalábbis neki annak tűnt. Amazein, lehetett kiolvasni, alatta háromszög alakban az „abracadabra” felirat rövidült le soronként egy-egy betűvel. Mi ez, boszorkányoknak egy közösségi oldal? Mostani kíváncsisága felülmúlta az eddigieket, rákattintott az Amazein első betűjére. Három rikítóan piros, forgó absztrakt ábra jelent meg a rejtvény helyén. Hogy ezután mit látott, azt egy kis habozást követően lescreenshotolta. „Vagyok, aki vagyok. Én vagyok az a kilenc, aki vagyok. Áldva van az a név, ami áldva van”.

Első nekifutásnak ennyit tudott megérteni mindabból a narancssárga és piros betűsokaságból, szám halomból, ami fogadta. Tovább böngészve egyértelműen látszott, hogy ez az oldal valami nagyon unatkozó emberek által készített fejtörőkből tevődött össze, amik nem tűntek összefüggőknek. A matematikai számítások eredménye mindenhol a kilencet adta eredményül, az oldal tetején is a kilenc volt kiírva angolul nagybetűkkel. Ekkor esett le Hoseoknak, hogy ez bizonyára egy számmisztikához értőknek fenntartott site és egymásnak üzennek a számokon keresztül.

Tovább kattintva egy egyszerűbbnek tűnő rejtvény jelent meg. Egy sorban csak a ZA betűpáros váltakozott, de az alatta lévő összeadások és szorzások sem mutattak sok értelmet mindaddig, amíg Hoseok meg nem próbált értelmet keresni bennük. Talált is, a 9xZ résznek köszönhetően, ami alatt a 72 szerepelt. A kilencszer nyolc szorzata a 72... Aha, a Z a nyolc, és ha az A+Z eredménye kilenc, akkor az A betű jelenti az egyet. A ZA-sor végig egy és nyolc kiírása? A legalsó kilences alatt az OM volt olvasható, ami tudomása szerint az istent jelentette egy nyelvben és ezt szokták meditáció közben kántálni. Értem már, a kilenccel szimbolizálják az istenséget. De akkor mire utal a 973?

Ennyi rövid logikázás után kedvet kapott ahhoz, hogy folytassa a fejtegetést, hátha rájön a 973 jelentésére. Azonban tovább haladva csak egy bizarr rajz töltődött be a következő oldalon, egy kopasz férfit, a hozzá dőlő nejét és lábaik között a gyereküket ábrázolva. Hoseok nem titulálta volna ijesztőnek, ha nem nézett volna bele egyenesen a férfi fekete szemeibe és a tátott szájába. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy talán mégsem lenne ajánlatos folytatni az informálódást, mert hajnalok hajnalán nem szeretett volna szívgörcsöt szenvedni, ha esetleg durvább rajzokat rejtegetett ez a szó szerint megfejteni való weboldal. Mégis kíváncsi volt rá, de ő egymaga nem akarta kideríteni a lényegét, rá se tudta volna venni magát, hogy több időt szánjon rá, mint amennyit az eddigiekre. Hacsak nem lehet más opció, amivel többet tudhat meg belőle…

***

Várakozása közben egy kisfiúhoz hasonlóan mozgatta a nyalókát a szájában egyik oldalról a másikra. Lábait keresztezve, hanyagul fent hagyta az asztalán, két kezét összekulcsolta a tarkója mögött, ahogy hátradőlt irodai forgószékében. Egy cégvezető simán megirigyelte volna azt a komfortos ülőalkalmatosságot, pusztán az árát tekintve is. De ő nem zavartatta magát, a kényelem érdekében ezt is megengedte magának. Származzon akármilyen anyagi körülmények közül egy ember, mert ha az órákon át tartó ülőmunka zavaróvá válik a testnek, az a legkevesebb, ha jobb bútorokra költi a kenyérre valót.
Fél perc után a nemrég készített, hűlő kávéjáért nyúlt, de még így is nagyon forró volt a nyelvének. Fintorba szaladt az arca, ezúttal túl kevés cukrot adott hozzá, így gyors ízesítés gyanánt beletette az epres nyalókát a kávéba és megkavargatta egy kicsit. Egy pityegés jelezte, hogy sikerült a videó átkonvertálása, levette lábait az asztalról, közelebb húzta magát a gépéhez, a kávés poharat pedig letette az egyik sárga mappára. Rápillantott a bal csuklója köré csatolt, márkás okosórára, az időt látva megkönnyebbült. Bőven volt ideje reggel kilencig összekészítenie a videót és a fotókat, de nem volt szokása mindent az utolsó minutumra hagyni. Éppen megkereste a videót tartalmazó mappát, hogy leellenőrizhesse a videó minőségét, mikor megszólalt a telefonja.

- Mit akarhatnak tőlem ilyenkor? Már megint ki nem tudja, hogy nappal szokás munkaügyben keresni? – motyogott az orra alatt.

A villogó nevet látva majdnem kiesett a székéből, először azt is hitte, hogy káprázott a szeme. Talán tévesen hívta őt, mindenesetre nem nyomta ki, helyette nagy érdeklődéssel vette fel a telefont. Legalább nem egy munkaadó kereste, különben mérgében kiborította volna a kávét a papírokra…

- Yeoboseyo! Hyunwoo, te vagy az?

Hangjából kicsi álmosság érződött, de még így sem lehetett máséval összetéveszteni. A nevezett srác szája automatikusan felfelé kanyarodott tőle.

- Szia, J-hope, mi újság? Miből gondoltad, hogy nem én vagyok?

- Nálad sose lehet tudni, mikor váltasz számot.

Hyunwoo nem bírta ki, hogy ne kuncogjon a hetek óta nem látott barátja válaszától.

- Szólnék neked, ha gebasz van.

- Szóval minden oké veled?

- Jelen pillanatban… - nézett rá Hyunwoo a három, huszonnégy colos monitorra és az asztalán heverő iratokra. - Fogjuk rá.

- Nem hangzik túl meggyőzőnek.

- Ez egy hosszú sztori, talán később elmesélem.

- Dolgozol, jól sejtem?

- Inkább plusz melónak mondanám. Egy újabb nyomozásban segítek. Nem hittem volna, hogy ennyi gyanakvó feleség ügyében kell részt vennem.

- Nehéz dolog, ha az ember unokatestvére magánnyomozó – kuncogott már Hoseok is.

- Nem azt mondom, hogy nem csinálom szívesen, de tudod, hogy eredetileg nem ilyen ügyek foglalkoztatnak – kavargatta meg a kávéját a nyalókával. – Szóval számítottál rá, hogy ilyenkor fent vagyok, ugye?

- Senkit nem ismerek rajtad kívül, aki olyan rendszertelenül alszik, és olyan későn fekszik le, mint te. Suga elborzadna rajtad.

- Ne is mondd, alvás tekintetében nem jönnék ki vele valami jól – nevetett Hyunwoo. - Viszont te mi a fenéért nem alszol? Egy klipet forgattok a comebacketekhez? Utaztok? Dalt vesztek fel?

- Nem, csak felriadtam.

- Hm, ha én riadok fel, attól még nem hívok fel senkit, maximum el kezdek kockulni. Na, mit szeretnél?

- Találkozni veled. Ma egész nap a dormunkban leszek, így akkor jöhetsz fel, amikor kedved van, vagy amikor van egy kis szabadidőd.

- Mivel péntekre virradt, ma csak este lesz melóm, nappal bármikor ráérek – kortyolt egyet Hyunwoo a kávéjából.

- Rendben, akkor küldök egy sms-t, mikor jöhetsz.

- Várj, hogyhogy egész nap a dormotokban leszel? A srácok nem?

- Ha átjössz, ezt is elmagyarázom.

Hyunwoo akarva-akaratlanul is észrevette, milyen más hangnemben beszélt Hoseok a megszokottól.

- Ej, nem jellemző rád, hogy titkolózz.

- Fogd be, eleget hallottam már ezt tegnap.

- Ejnye, a Bangtan dancing machine-je mibe üthette bele az orrát – nevetett ismét Hyunwoo, közben kikereste az átkonvertált videót.

- Olyanba, ami téged is érdekelhet.

- Ez különös, eddig javarészt csak én mutattam neked érdekes dolgokat – célozgatott a rappernél néhány hónappal fiatalabb srác. – Jól tudod, hogy kevés olyan dolog van, amit még nem láttam.

- Hidd el, tudok neked újat mutatni.

- Ha te mondod – mondta Hyunwoo játékosan. – De ajánlom, hogy tényleg lepj meg, hyung. Különben ráveszlek arra, hogy segíts nekem a melóban.

- Ilyenben szívesen fogadok – egyezett bele Hoseok határozottan. – Viszont azt muszáj tudnom, nagyjából mikorra jönnél át. A srácok nem szívesen hagynának magamra, mielőtt lelépnének a Big Hitbe.

- Húha, ez esetben jó lesz a fél kilenc? – mélázott el Hyunwoo, miközben azt számolta, mennyi ideje lesz az alvásra, a reggeli készülődésre és a forgalomtól függően az autózásra.

- Ha vissza tudom tartani őket egy kicsit, akkor nekem megfelel.

- Apropó, attribútumokat sem adsz meg, mire készüljek? Vigyem az egyik gépemet vagy akármit?

- Igen, mindenképp. Ha a gépedet nem hoznád el, meg is rugdosnálak.

- Jól van, véletlenül sem fogom elfelejteni – derült a rapperen a srác.

- Helyes. Leteszem, nehogy valamelyik dongsaengem arra keljen, hogy nem vagyok az ágyban és engedély nélkül vagyok kint a fürdőszobában.

- Mi a szar? – tartotta el magától Hyunwoo a telefont, nehogy túl hangos legyen a röhögése. – Milyen engedélyről beszélsz?

- Várd ki a reggelt – sóhajtott Hoseok és egy villámgyors elköszönés kíséretében megszakította a vonalat.

Hyunwoo erősen töprengve tette vissza a mobilját a korábbi helyére. Egy kiadós mennyiséget ivott a kávéból és a maradékot tovább kavargatta a pohárban hagyott nyalókával. Megnyitotta ellenőrzésképpen a kiválasztott videót, de még a nézése közben is Hoseok szavain kattogott az agya.