III. kattintás

Staggering beauty

Tántorgó gyönyörűség

Szavakba nem lehet önteni elvágyódását. Elvágyódását egy olyan helyre, amit a ma ismert fizika törvényeivel megfogalmazni aligha tudott volna. Azonban igazából azt se tudta, hogy egyáltalán egy bizonyos helyre vágyódott-e el vagy csak az átmeneti zavarától érzett egyfajta feszítést a mellkasában, mintha lemaradna valamiről?

Lassan kisilabizálta, hogy egy belső késztetés, egy undok inger furkálta intenzíven, ami nem hagyta nyugodni. Bár külső szemmel úgy tűnhetett, Hoseok nem mozgott gyorsabban egy eukaliptuszt rágcsáló koalánál, az agyában a gondolatok akkora sebességgel száguldoztak, mint azok a csillagok, amiket a fekete lyukak nem magukba szippantanak, hanem parittyaként repítik ki őket az éterbe. Ennek ellenére volt olyan személy, aki még ezt a parányi változást is leolvasta az arcáról, Yoongi személyében.

Hoseok akármennyire is erőlködött, utólag már nem sok mindent kezdhetett gyanakodó hyungja ellen. Túl közeli és túl szoros viszonya volt Yoongival ahhoz, hogy az idősebb rapper ne szagolja ki a fiatalabb vívódását. Hoseok sokszor elmélázott azon, vajon az évek során Yoongi kifejlesztett-e magában amolyan radart vagy valamilyen érzékelőt, amivel mindig rátapinthatott a lényegre akkor is, ha szinte meg se erőltette magát. És mikor máskor, ha nem pont most fogta volna Yoongi az adást?

- Ne nézz már ilyen búval baszott arccal, mert ettől nekem is fájni kezd a bokám – bökte Yoongi oldalba, halvány mosollyal a szája sarkában.

Hoseok csupán néhányat pislantott a másik rapperre, de semmit nem felelt. Maga elé révedve neheztelően fújta ki a levegőt.

- Ha szeretnéd, szívesen maradok itthon veled. Csak megint meg kéne győznöm menedzser hyungot – folytatta Yoongi, amivel felidézett egy-két emléket Hoseokban.

Nem ez lett volna az első alkalom, hogy ők ketten maradtak a dormban, ezért a fiatalabb szívesen rábólintott volna az ajánlatra, ha nem lett volna egy apró bökkenő. Yoongi jelenlétében biztosan nem tudná folytatni a netes keresgélést, sőt barátja le is beszélné erről a „hülyeségről”. Fekete dobozok tartalmát olvasgatni? Nem, Jung Hoseokot nem érdekelhetik ilyen alpári dolgok…

- Két tag mínusz már túl sok lenne és most nem abban az időszakban vagyunk, mikor ennyit megengedhetnénk magunknak – ismerte be Hoseok, amire válaszul csak egy fanyar pillantást kapott.

- Mindig le kell sérülnöd ahhoz, hogy előjöjjön a komolyabbik feled? – ráncolta Yoongi a homlokát.

- Mire képes a fájdalom és a magány…

- De pont azt mondom, hogy ma nem kéne egyedül lenned, csak menedzseri beleegyezésre van szükségem.

- Ne legyél ennyire makacs.

- Az egyetlen makacs itt te vagy – fújtatott Yoongi. - Ne játszd nekem a mártírt, nem áll jól neked. Ismersz, nem vagyok egy segítőkész típus, szóval igazán kiélvezhetnéd ezt az alkalmat.

- Velem mindig segítőkész vagy – értetlenkedett a fiatalabb.

- Na, vajon miért? – jött a költői kérdés, amire Hoseok arcára hirtelen önelégült vigyor kúszott.

- Mert szeretsz. Tudom, tudom, eszed ágában sincs ezt bevallani, mégsem tagadod le. Nem vagy az a Rómeó típus, igaz?

- Befogod vagy eltörjem a másik bokádat?

- Hyung, lehetnél egy kicsit játékosabb. Olyan unalmas tudsz lenni… – biggyesztette le Hoseok az alsó ajkát, de még mielőtt Yoongi visszavághatott volna egy meglehetősen csípős megjegyzéssel, Seokjin feje bukkant fel az ajtófélfa mögül.

- Estig itt fogtok ülni, mint két török basa vagy még ma kijöttök?

Egy beleegyező sóhajtásféle közepette Yoongi méltóztatott feltápászkodni az ágyról és a legidősebb bandatag kereszttüzében égni minden egyes mozdulatában, azonban a főtáncos meg se mozdult. Egy legyintéssel jelzett Seokjinnek, hogy mindjárt követi őket, de előtte volt még egy gyors elintéznivalója.

A két srác felszívódásakor Hoseok meglepően gyorsan kapott az éjjeliszekrényén pihenő telefonja után. Rákeresett az előző nap látott ominózus videóra, aminek nézése közben arra az elhatározásra jutott, hogy nem foglalkozik többet a fekete dobozokkal, inkább folytatja a listán szereplő további oldalak böngészését. A biztonság kedvéért a következőnek csak a nevét szemrevételezte, majd a két angol szót elmemorizálva lépett ki a böngészőből és tette vissza a telefont a helyére.

- Remélhetőleg ez sem lesz túl nagy falat – motyogta az orra alatt, ezt követően a bal lábára nehezedve tántorgott ki a fürdőbe.

Rövid útja során szerzett arról tudomást a konyhából kiszűrődő hangoknak köszönhetően, hogy Seokjin egy újabb Eat Jin videót akart készíteni közösen a többi sráccal, de nagy megrökönyödésükre nem tudták eldönteni, milyen csemegékből falatozzanak majd. Amíg elterelik a nézők figyelmét a lesérülésemről, addig nekem úgyis mindegy, mit kell enni…

- De most akkor ezt pontban ebédidőben csináljuk vagy délután kettő-három körül? – értetlenkedett Jungkook, akinek a felsorolt fogások gondolatától már be is indult a nyáltermelése.

- Az előbb reggeliztél, mégis annyira elterelte már a sok kaja körüli gondolat a figyelmedet, hogy meg se hallod, mit beszélünk? – morogta Namjoon.

- Háromkor Hobi hyung miatt – felelt Jimin Namjoon helyett Jungkook kérdésére. - Addig nyugodtan tudunk gyakorolni egy keveset, megcsinálni az előkészületeket és Hobi is kényelmesen be tud jönni a Big Hitbe.

- De nélküle hogyan fogunk gyakorolni? – akadékoskodott Jungkook.

- Jin és Rapmon hyungnak még nem megy egy bizonyos mozdulatsor, úgyhogy főleg ők fognak ma táncolni – szólt közbe Taehyung, féloldalas vigyorral az arcán.

- És addig mi mit csinálunk?

- Segítünk nekik – vont vállat Yoongi.

- Akarod mondani én fogok nekik egyedül segíteni, mert te mindent fogsz csinálni, csak segíteni nem – jegyezte meg Jimin keserű szájízzel.

- Mi is itt vagyunk – krákogott Taehyung magára és Jungkookra célozva.

- Ti ketten együttvéve sem vagytok akkora segítség, mint Hobi hyung egymagában – sóhajtott Jimin.

A két maknae sokat sejtetően összenézett, ami arra adott okot következtetni, hogy meg fogják bosszulni Jimin kijelentését, őket ismerve valószínűleg egy Bangtan Bomb keretében. Azonban a másik főtáncosnak eszébe se jutott erre gondolni, hiszen Yoongi vérben forgó tekintete sokkal aggasztóbb volt rá nézve. Ami igaz, az igaz, de azért Park Jimin szájából mégiscsak másabb volt Yoonginak kritikát kapni.

- J-hope hyung visszafeküdt aludni? – eszmélt fel Taehyung és meg se várva a választ már el is indult a hálószoba felé.

- Nem, előbb azt mondta, hogy mindjárt jön – szólt utána Seokjin, de már úgyis mindegy alapon.

Taehyung kivételesen óvatosan nyitott be a hálószobájukba, ám barátjának hűlt helyét találta. Mindössze a kissé gyűrt lepedőből lehetett sejteni, hogy Hoseoknak hol kellett volna feküdnie. Taehyung már éppen készült arra, hogy kimenjen a fürdőszobához, mikor pont a keresett személy botorkált be mögötte. Annak ellenére, hogy csak a bokája ficamodott ki, az arca falfehérségéből más fájdalomra is lehetett következtetni. Igazából volt is, de lelki eredetű…

- Aish, szólhattál volna – motyogta Taehyung, miközben a rapper leült az ágyára.

- Miről?

- Rossz nézni, ahogyan bicegsz – fonta össze a karjait az énekes, hozzá egy nem szokványos grimasz társult.

- Never mind, nem annyira vészes.

- Egy főtáncosnak igenis az.

- Ezt már megtárgyaltuk tegnap – forgatta körbe Hoseok a szemeit. – Felesleges ezen lovagolni.

- Elmondom még egyszer, ha nem volt eléggé világos.

- Csak a bokám ficamodott ki, nem lettem gyengeelméjű és lassú felfogású.

- Miért baj az, ha aggódom? – tárta szét Taehyung a karjait, szemei golflabda méretűre duzzadtak.

- Tőled nem ezt szoktam meg – ismerte be Hoseok. - Mármint tovább ront a helyzeten, ha még te is el kezdesz nekem depizni. Tudod, hogy megy ez, a többiek is átmennek ettől szappanopera szereplőkbe.

- Ha zavarna Jimin hyung, úgyis csak rá kell szólnod. Vagy befenyíted Jungkookot és ráuszítod.

- Namjoon-shi Jiminen is túltesz, ha drámaivá válna a szitu.

- Őt akkor Jin és Suga hyung veszi kezelésbe – vont vállat Taehyung. – De miért beszélünk most úgy, mint a debütálásunk környékén? Mintha minden új lenne neked és szokatlan, még csak most ismerkednénk egymással. Tegnap a magánytól átértékelted az életedet vagy mi?

- Valami olyasmi. A magány sok mindenre rávilágít, ha netalántán már a mókuskerék rabjává váltál. De ezzel nem mondok neked újat.

- Mire célzol ezzel?

- Mikor egyedül vagy és magadban szoktál beszélni – vigyorodott el Hoseok, sikeresen elterelve a témát.

- Csak gyakorlom a szerepeimet – mentegetőzött Taehyung. – Nem könnyű a színészek élete!

- Aha, szóval ezek szerint már az ismeretségünk kezdete óta színészkedsz titokban? Hollywoodi babérokra törsz?

- Jó, néha unalomból csinálom – sóhajtott az énekes beletörődően. - Ki nem állhatom az unatkozást, mintha nem tudnád…

- Persze, hogy tudom, különben nem dobálnálak meg néhanapján egy-egy könyvvel. Hidd el, tényleg jót tenne, ha többet olvasnál. A színészi vénádnak is. Nem leszel azonnal intellektuális tőle, mint én, de…

- Nem azért jöttem ide, hogy fényezd magad!

- Mi van, Taehyung-shi, a hiányomtól megkomolyodtál?

Az énekes arcán jól láthatóan feszültek meg az izmok, amiért megint olyan témát súroltak, ami neki fájó pontja volt. De mint mindig, ismét megpróbálta visszafogni magát, nehogy a rappert meglepve bukjanak ki belőle olyan őszinte gondolatok, amiket jó ideje őrizgetett magában. Taehyung érezte, hogy nem ez lenne a megfelelő alkalom ehhez, csak szítaná feleslegesen a Hoseokban pislákoló tüzet. Látta azokban a mélybarna szemekben az égő parázs villanását. Bár nem tudta volna megfogalmazni, mi idézhette ezt elő vagy a barátja mit rejtegetett előle, de határozottan nem jelentett semmi bizalomgerjesztőt Hoseokra nézve.

Taehyung kínos néma csend közepette silabizálta ki, mi lehet mindennek a racionális magyarázata. Váratlanul földöntúli, derült arccal kezdte úgy cirógatni barátja jobb fülét, ahogyan interjúk és dedikálások közben szokta, ezzel meglepettségre utaló grimaszt váltva ki a rapperből.

- Tudom, mi a bajod! Az utóbbi időben megállás nélkül a munkánkkal foglalkozunk és egyre kevesebbet egymással. Szeretethiányod van!

- Mi a szarról beszélsz?

- Ezért ficamodott ki a bokád, mert magadra akarod hívni a figyelmünket – vigyorgott Taehyung olyan büszkén, mintha a felfedezésével Sherlockot körözte volna le, a karaktere pedig egy Agatha Christie-s könyv megírásáért kiáltott.

- Szerinted direkt léptem rosszul tánc közben? – próbált Hoseok elhúzódni tőle. – Lehet, hogy a katonaságnál vannak olyanok, akik el tudják törni a saját csontjaikat, ha akarják, de én nem tudok szándékosan kárt tenni magamban, és nem is áll szándékomban megtanulni!

- Persze, pont akkor sikerült lesérülnöd, mikor kevés időt fordítunk egymásra – húzta össze Taehyung a szemeit. – Azért ilyen véletlenek nincsenek.

- Így alakult, felesleges ezen kattognod. Nem először és nem is utoljára sérültem le így, de ez a táncosokkal gyakran megesik. Láthatod a próbákon, mennyiszer hibázok, hiába tartasz profi táncosnak. Jó példa erre még Jimin is.

- Attól függetlenül elég érdekesen időzítettél ezzel a bokaficammal – folytatta Taehyung széles mosollyal. – Mással is időzíthetnél ilyen jól.

- Mivel?

- Azzal, hogy a Show Championig teljesen épülj fel, mert nélküled abszolút nullák leszünk.

- Amúgy is azok vagytok – cukkolta Hoseok, mire Taehyung felkapta a mellette heverő párnát és az idősebbhez vágta.

Jellegzetes nevetése és mosolya ellenére Taehyung nem tudott felhőtlenül örülni annak, hogy a barátja nem játszotta a hattyú halálát a bokája miatt. Ott motoszkált benne valami, amit addig soha nem érzett benne és ez felettébb bosszantotta, de nem lóghatott egész nap Hoseok nyakán, hogy kiderítse ezt. Talán úgy rájöhetne, ha megtudná, mit csinált Hoseok előző délután egyedül a dormban. Bár Taehyungnak ötlete sem volt, mit csinálhatott evésen, iváson, tévézésen, mosdóba menésen vagy olvasáson kívül, de fogadni mert volna arra, hogy itt volt a kutya elásva.

De időben magára szólt, még nem volt itt az ideje elemezni a barátjával történteket, a nap hátralévő részében bőven lesz erre alkalma. Taehyung felpattant a helyéről, fejével biccentve jelzett Hoseoknak, hogy menjen ki ő is az előszobába. A fiatalabbik győzködése miatt a rapper hajlandó volt belekapaszkodni az énekesbe, hogy legalább azt a néhány métert ne tegye meg fájdalmasan, amíg kimentek a bejárati ajtóhoz. A többiek már nagyjából mind elkészültek és indulásra készen álltak a Big Hitbe.

- Na, végre. Már kezdtem aggódni, hogy V miatt beadtad a kulcsot – könnyebbült meg a leader, Hoseoknak címezve a mondatot.

- Mivel vádolsz te engem? – vonta kérdőre Taehyung, miközben a konyhapulton hagyott telefonjáért szaladt.

- Azzal, hogy többé-kevésbé idegesítő szoktál lenni és az esetek többségében inkább a többé a jellemző rád – kotyogott közbe Yoongi.

- Kösz, hyung. Ha szükségem van önbizalom rombolásra vagy sem, rád számíthatok – fintorgott a banda második legfiatalabb tagja, amin a többiek jókat derültek, egy embert kivéve.

- Mi az, J-hope hyung? – tudakolta Jungkook a bejárati ajtó kinyitása után. – Unatkozni fogsz nélkülünk? Azért vagy ilyen szomorú?

- Jól elleszek, ne aggódjatok – legyintett a megszólított, majd szó nélkül nézte, ahogyan lakótársai kiszivárogtak a dormból.

Abban a pillanatban, amint az ajtó bezárult a srácok mögött, Hoseok pislogás nélkül meredt maga elé attól, amit magában érzett. Mintha megmoccant volna a testében valami, akár egy terhes nő méhében a magzat. De ő felnőtt férfi létére honnan is tudhatta volna, milyen terhes nőnek lenni? Ugyan sehonnan, mégis az a benyomása támadt, hogy van benne valami, amiről neki fogalma sem lehet. Nem szó szerint egy különálló szervezet, mint egy fejlődő csecsemő, pusztán annak az érzete volt meg, hogy elméletileg egyedül maradt a lakásban, gyakorlatilag nem – és ennek az eredete az ő lényében volt keresendő. Már újonnan paranoiás is vagyok?, tette fel magának a kérdést másfél percnyi, kínos mozdulatlanságot követően.

Szándékosan jó hangosan fújta ki a magában tartott levegőt. Annyira belemerült a saját gondolataiba, hogy öntudatlanul tette a dolgát. Lassan elbattyogott a konyhába, belenézett az összes létező fiókba, áttanulmányozott az evőeszközöktől kezdve az ételeken át mindent. A szokatlan mégis az volt, hogy fél órával korábban reggelizett, így nem kellett volna elemózsiát keresnie, másrészt ezért nem is kellett volna kutakodnia a tányérok és a poharak között. Ennek tetejében a keresgélést jó hangosan is művelte, mintha feltűnési viszketegsége lett volna.

- Mi a szart csinálok?!

Hoseok levegő után kapkodva tért magához. Kezét a homlokára tette, de nem érezte forrónak, mégis eszméletlenül melege támadt. Minden előzmény nélkül szinte ugyanúgy kezdett izzadni, mint a táncpróbák közben és ez megrémisztette.

- Ha nem vagyok beteg, mi bajom lehet?

Pontosan tudta, hogyha hangosan beszél magához, akkor se kaphat választ, de szükségesnek vélte, hogy így cselekedjen.

- És még V stílusát is kezdem átvenni… Hát, ez csodálatos!

Bosszúságára még a csapig sem tudott elmenni anélkül, hogy egy kicsit ne nehezedjen a fájós lábára, így viszont meglehetősen lassan tudott vizet tölteni magának. Végig úgy fújtatott, mintha a buszt késte volna le, de az legalább nem járt volna fájdalommal…

- Nem elég, hogy megint én vagyok a törődésre szoruló tag, lassan már magamat se értem! Kezdek belefáradni az idoléletbe, vagy megőrülök?

Rá nem jellemzően kezdett káromkodásokat szórni mindenre, ami él és mozog. Közben kiürülő poharát egyre idegesebben forgatta markában. Mikor az utolsó vízcseppet is kiitta, annyira erősen vágta az üveget a konyhapulthoz, hogy a csattanást a lakás végében is lehetett volna hallani. Hoseok hosszan pislogott, hogy már megint mit csinált szánt szándék nélkül, de szerencséjére még csak meg sem repedt a pohár.

A legjobb, amit tehetett, hogy magával veszekedve tért vissza a hálószobába. Befeküdt az ágyba, elindította telefonján a legelső lejátszási listát abban reménykedve, hogy egy kis alvás vagy fetrengés jót fog tenni a felforrósodott testének. Még gondolkodni is lusta volt, így agyát kikapcsolva borult a párnájára, ennek ellenére valahonnan a tudatalattija mélyéről furcsa gondolatok törtek utat maguknak.

Van igazság abban, amit a rajongók gondolnak. Még én magam is elhittem, hogy tökös srác vagyok. Messze nem vagyok olyan, mint Suga, úgyhogy nem is értem, miben reménykedtem. Miért akarom keménynek mutatni magam, ha senki nem dől be a látszatnak? Ideje kivetkőzni ebből az értelmetlen köntösből. Elég a gyengeségből és az érzékenységből. Elő kell csalogatnom a szívós felemet. Nem lehetek örökké az a férfi, akit a nőknek kell védelmezniük, mint valami esetlen gyereket.

Úgy tűnt, egy addig soha nem ismert énje szólította meg Hoseokot. Nyomban felült, leállította a zenét és az ölébe helyezte a laptopot. Szíve egyre hangosabban dübörgött egyre gyorsabban mozgó mellkasában, ereiben adrenalin kezdett áramlani. Nem akart világot megváltó tettet elkövetni, valamiért mégis jobban be volt zsongva a kelleténél. Biztosan azért, mert régóta nem lelkesedhetett semmiért ennyire…

Harmadszorra is rákeresett a népszerű youtuber több milliós nézettségű videójára, ami a top 10 legijesztőbb oldalt foglalta össze. A második perc végéhez tekerve kezdődött el az újabb oldal ecsetelése a férfi által, ami meglepő módon se a címét, se a tartalmát tekintve nem lehetett olyan borzasztó, mint amire a rapper számított. Korábban előre megnézte az oldal nevét, ami Staggering beautyként villant fel a videóban, így addigra Hoseok biztos lehetett, hogy nem fogja összecsinálni magát tőle, de azért a gyanakvás nem hagyott alább. Máskülönben miért került volna fel a tíz legijesztőbb oldal közé?

Ám az a néhány másodperc meggyőzte arról, hogy kellemesen csalódhat, ha felkeresi az oldalt. Szimplán gyerekes és abszurd, funkcióját tekintve ugyanolyan az előző napihoz képest: fura oldal unatkozó embereknek. Megint csak olyan elem a listán, ami pusztán annyiban volt ijesztő, hogy egyáltalán létezik ilyesmi és valaki ezzel szórakoztatja magát szabadidejében, mert annyira céltalan az élete…

Hoseok zavarodottságában meg is állította a videót, hosszan farkasszemet nézve a képernyővel. Az említett oldalból mindössze annyi látszódott, hogy egy kékes-rózsaszínes háttér közepén egy nagy, fekete virsliszerű alak nézett a semmibe. Semmi más jellemzővel nem lehetett illetni az alakot a színén, a formáján és a két pici, fehér szemén kívül, amikkel néhány másodpercenként aranyosan pislogott. Hoseok még akkor sem tudott egyebet megállapítani róla, hogy a youtuber megmutatta, hogyan tud kocsonyaként rezegni a fekete alak a kurzor idétlen mozgatásának hatására. A kurzor gyorsabb mozgatásától viszont az alak mögötti háttér élénk színekben kezd villódzni, amitől egy epilepsziás rohamot kaphat, de mi ebben az egészben a poén?

- Na, majd az kiderül, ha én is kipróbálom.

Hoseok megnyitott egy új lapot, a keresőbe beírta az oldal nevét, de még mielőtt rákattintott volna a linkre, alatta kiszúrta a zöld link alatti, szürke feliratot: a website to remember. Nos, az oldal készítője határozottan többet ígért a vártnál, ami egyszerre volt megnyugtató és kiábrándító. Érthetetlen, hogy egyesek miért pazarolják ilyen oldalakra az idejüket? Hoseok képtelen volt megérteni, hogyan okozhat másoknak olyan örömöt a haszontalan dolgok készítése, mint neki a tánc. Ennyire infantilis az emberek többsége vagy pont a visszamaradottak online játszóterére bukkant?

Maga az oldal felépítése tényleg nem volt nagy szám. A babakékes és rózsaszínes háttér fogadta Hoseokot, a bal felső sarokban egy fehér „shake vigorously” felhívás rezgett, a fekete kukac vagy virsli pedig abba az irányba dőlt hullámozva, ahol a kurzor állt. A fiú egy kicsit gyorsabban mozgatta az ujját az érintőpadon és az oldal máris vibrálni kezdett a szivárvány minden színében, amihez ráadásként nevetséges hangeffekt társult. Egy pillanat múlva pedig már mintha mi sem történt volna, a gombszemű figura olyan mozdulatlanná dermedt, ami leginkább Yoongira emlékeztette Hoseokot alvás közben.

Hoseok kínjában szokatlan kuncogásba kezdett, ami egyre hangosabb röhögésbe csapott át. Csaknem olyan becsapottnak érezte magát, mikor a debütálásuk idején rejtett kamerás csínnyel tréfálták meg őket egy liftben. Újra és újra idegesítő hastáncra bírta a kukacot, de az csak nem tudott újat mutatni… Ugyanaz a béna hang, ugyanaz a villogó kép, holott a rapper remélte, hogy történni fog más is, ha minél tovább mozgatja a kurzort. A nagy büdös semmi, két haszontalan perccel lett gazdagabb.

- Ennek mi értelme van, de őszintén? – törölgette a könnyeit. – És ki volt az a barom, aki ezt beautynak nevezte el? Az oldal tulajdonosa tuti részeg volt, mikor előállt ezzel. Ilyet még Taehyung-shi se találna ki öt üveg szodzsú után.

Még mindig érthetetlen volt, miért beszélt magában, ráadásul ennyire hangosan, ám a cél szentesítette az eszközt, nem feszengett annyira egyedül a dormban. Különös megkönnyebbülést okozott neki, hogy a falaknak kibeszélhette őszintén, mit gondolt anélkül, hogy szemforgatást vagy rosszalló megjegyzéseket kapott volna vissza. Nem beszélve arról, hogy a BTS többi tagja miképpen viszonyult volna egy olyan blőd oldalhoz, mint a Staggering beauty. Namjoon tapintatosan meg is kérdezné, Hoseok mit kezdett el szívni vagy inni titokban, amiért ilyenekkel foglalkozott…

Annyi volt a mentsvára, hogy „bátorságkúrába” kezdett, arra viszont nem számíthatott, milyen anyagokba botlik. Kivételesen direkt akarta magára hozni a frászt, ami eddig elmaradt. Végre szembe akart nézni a még fel nem fedezett félelmeivel is, erre bizonyos értelemben pórul járt. Kérdések tömkelege, válasz viszont sehol. Mi van akkor, ha az összes ijesztőnek beharangozott oldal kivétel nélkül repülőgép szerencsétlenségekhez vagy idióta javascript élőlényekhez hasonló dolgokkal foglalkozik? Akkor a youtuber nem nevezte volna el a „top 10 legijesztőbb weboldal”-nak a videóját, nemde?

Hoseoknak volt egy olyan sejtése, hogy az eddigi két oldal mézesmadzag volt vagy egyfajta felvezetés a feldolgozhatatlanra. A videó alá görgetve az angol kommentek berkeiben csak egy-két felhasználó említette a fekete figurát, de egyik sem írt róla egy rossz szót sem, sőt valaki „I’ve been on Staggering beauty, I enjoy it”-tel véleményezte. Hoseok ekkor már komolyan fontolóra vette, hogy a bokája kificamodásával lett-e allergiás az ilyenekre vagy tényleg akadnak a maknae line-nál hülyébbek a tengerentúlon. És akkor még milyenekkel találkozhat, ha folytatja az ijesztőnek titulált oldalak bújását? Csak interakcióba ne kelljen lépnie velük, nem hiányzott ez neki az életéből. Azonban a sors nem így gondolta…