V. kattintás

Rate my poo
Értékeld a ganét

A fém evőpálcikák hangosan, szinte fülsértően koppantak az asztalon, Yoongi pislogás nélkül bámult utánuk. Úgy kicsusszantak ujjai közül, mintha életében először próbálkozott volna így enni. Ám nem ügyetlenség, hanem egy előérzet miatt nem tudta kellőképpen megfogni őket. Nemcsak a csontjaiban, de a csontvelőiben is érezte – de mit? A gyomra fájdalmasan összerándult, mint mikor az ember váratlanul sokkoló hírt kap – de miért? Fejében aggodalommal átitatott gondolatok és érthetetlen képzetek hömpölyögtek, nagy hullámmá összeállva, amik végigsöpörtek a tudatán – de milyen okból kifolyólag?

Ahogy végignézett a körülötte lévőkön, teljesen megvilágosodott. Mindenki lassan tett-vett, nem volt hangzavar, minden folyt unalmasan a maga medrében. Még a társaság legfiatalabbjai sem dobták fel a hangulatot, még ők is a teendőikkel voltak elfoglalva. Ez a szokatlan rend nagyon nem jött be Yoonginak. Az okát felismerve mielőbb cselekedni kívánt, de valaki megelőzte.

- A sors is azt akarja, hogy ne nassolj ebéd előtt.

- Mi? – nézett fel egy kicsit jobbra, Namjoon bölcs tekintetével találkozva.

- Kiejtetted a pálcikákat a kezedből.

- Ha nem hívod fel rá a figyelmemet, azt hittem volna, hogy a szél fújta ki őket – morogta az idősebb rapper epésen.

Megszakította a leaderrel a kellemetlen szemkontaktust és az asztalon a folyamatosan arrébb guruló pálcikák után nyúlt. Tiltakozásképpen csak azért is elmajszolt néhányat a kikészített kimbapokból. Hiába a szokásos makacs viselkedés, Namjoon egy tapodtat sem mozdult Yoongi mellől.

- Megint mi zavar?

- Csak a csend – motyogta Yoongi az orra alatt.

Beletelt néhány másodpercbe, amíg Namjoon kellően feldolgozta az elhangzottakat, majd hangos nevetésben tört ki. Ennek ellenére a barátja ekkor sem nézett fel az asztalon heverő ételekről.

- Hyung, le kéne szoknod az energiaitalokról. Nem tesznek jót az agysejtjeidnek… Hallottad te azt, mit mondtál az előbb? Zavar a csend? Téged? Ha ezt tényleg komolyan gondoltad, akkor mindjárt felírom a jegyzetfüzetembe, hogy egy ilyen mondat egyszer az életben elhagyta a szádat.

- Meglepő, ha aggódok valamiért? – grimaszolt Yoongi, mire Namjoon elkerekedett szemekkel, utána meg sokat sejtető vigyorral nézett rá.

- J-hope hyunggal minden rendben van otthon, elhiheted.

- Aha, akkor mivel magyarázod a chates dolgot?

- Hamarosan itt lesz, szerintem PD-nim mindjárt el is indul érte – válaszolt a leader egy árnyalatnyival komolyabban. - De ha ez megnyugtat, akkor inkább írj J-hope hyungnak üzenetet.

Yoongi egyetlen szóval, se semmilyen gesztussal nem felelt. Türelmesen kivárta, míg Namjoon beleunt az ácsorgásba és odébbállt, ezt követően villámgyorsan felpattant a helyéről és telefonját előkapva a zsebéből szaladt be az emeleten található egyik alkalmazotti mosdóba. Szerencsére az öt elfoglalt Bangtan tagnak fel se tűnt Yoongi futótűzszerű felszívódása.

Ujjaival szélsebesen pötyögni kezdett a kijelzőn, miközben besprintelt a legtávolabbi fülkébe és magára zárta az ajtót. Nehezére esett beletörődni, Namjoon milyen könnyen felismerte a búskomorságának okát, könnyebben, mint ő maga. Nem kellett volna meglepődnie: ha Hoseok nem volt formában, azt Yoongi azonnal megérezte, Namjoon pedig ezt érezte meg és az ő viselkedését alkalomadtán Hoseok kontrollálta. Így volt teljes a három rapper közötti kör, ami jelenleg szembetűnőbb volt az átlagosnál.

„J-hope?”

Yoongi nem köntörfalazott barokk körmondatok írásával. Túl fontos volt számára a barátja állapota, hogy időt pazaroljon a gépeléssel. És minél előbb választ is akart kapni, azonban az „akarni a vécén kell” szólást nem ebben az értelemben szokták használni… Fél perc. Egy perc. Még mindig nem érkezett visszajelzés, de Yoongi kitartóan lefelé nézett a mobilja kijelzőjére.

„Mi van, megsértődtél?”

Yoongi türelmével nem volt szabad játszadozni, ezt Hoseok tudhatta majdnem a legjobban, valamiért mégis magasról tett rá. És ettől az idősebb rapper kezdte úgy érezni, hogy mindjárt a plafonra mászik.

„Aish, válaszolj már!”

Yoongi füleiből egyre sűrűbb gőz kezdett kiáramlani, ahogy fokról fokra forrt fel az agyvize. Meg mert volna rá esküdni, hogy a kényszerérzet már ott lappangott az ökleiben, hogy mérgében egy jó erőset ráüssön a fülkeajtóra. Ehelyett, hogy utólag ne származzon baja belőle, az előző üzenet elküldése utáni tizedik másodpercben már újabbat kezdett írni.

„Tudom, hogy a kezedben tartod a telefonodat és éppen azon meditálsz, hogy leszarj-e engem vagy sem…”

Ez az üzenet már hatásosabbnak bizonyult. Konkrétan látta maga előtt a főtáncost, ahogy kelletlenül rábökött a chat ablakra azt gondolván, „jól van, nem szórakozom veled tovább, ha ennyire sótlan vagy”. De meglepetésére Hoseok nem iparkodott bepötyögni a replikáját, helyette megcsörgette Yoongit.

- Elárulnád, miért az az új hobbid, hogy kiidegelj? – tette fel Yoongi nyomban a kérdést köszönés nélkül. - Úgy ismersz, aki baromi türelmes tud lenni?

- Elegem van már abból, hogy semmit nem tudtok komolyan venni.

Már ennyiből ki lehetett szűrni, mennyire remegett Hoseok hangja. Mintha az anyja kérné éppen számon, hol csatangol késő este a városban vagy mintha zombik elől menekülne az utolsó túlélőként.

- De most ezzel mit kezdjünk? – emelte meg hangját Yoongi. - Ha V csak hírportált olvasott a telefonodon, más pedig régóta a telód közelében sem volt, akkor mit vársz?

- Az igazat!

- Lehet, hogy hajnalban felkeltél valamiért, félig kómás voltál és nem emlékszel, hogy miket nyomkodtál.

- Soha nem szoktam hajnalban felkelni, még véletlenül se! – csattant fel Hoseok.

- Már pedig kell lennie valami logikus magyarázatnak.

- Mindig a logikával jössz, de arra nem gondolsz, hogy lehetnek olyan dolgok, amiket nem lehet hétköznapi logikával megválaszolni?

- Jung Hoseok… - ekkor Yoongi megdörgölte a szemeit és tett egy kis hatásszünetet. - Most komolyan arra célzol, hogy szellem van a lakásunkban?

- Én sem tudom, mire akarok célozni – vallotta be a főtáncos.

- Figyelj, ha léteznének egyáltalán szellemek és tegyük fel, hogy lenne egy a dormunkban, akkor már előbb kellett volna jelet adnia magáról – fogott bele Yoongi az érvelésébe, ami mindig kijózanítóan szokott hatni a többiekre. – Nem halt meg családtagunk, nem halt meg senki a lakóházban, de ha meg is halt volna valakink, akiről még nem tudunk, akkor is miért pont a mi dormunkat választotta volna a visszatérése helyéül? Jungkookkal gyakran szoktam horrort nézni, ezért tudjuk, hogy a szellemek kifejezetten este szeretnek ijesztgetni, mindig van közük a lakókhoz és először az ajtók vagy ablakok nyitogatásával jeleznek, hogy az emberek jobban összefossák magukat.

- Ha ijesztőt látok, akkor úgyis megijedek, teljesen mindegy, hogy nappal van-e vagy sem. És mi van, ha egy küsin? Azok nappal is tudják bolygatni az embert.

- J-hope…

- Jó, ha szerinted nem szellem vagy egy erős küsin szórakozik velem, akkor mi? Mert, hogy se ti, se én nem állítottam be ébresztőt, az egészen biztos!

- Ezen még gondolkoznom kell. Lehet, hogy banálisan egyszerű a megoldás, csak túlságosan álmos vagyok, és ezért nem jut eszembe semmi.

- Nagyszerű, fogsz most pihenni?

- Eat Jinig nem lesz rá alkalmam, de hosszú még a nap.

- Én is ettől tartok.

Hoseok megint megelőzte Yoongit. Még mielőtt az idősebb rapper bármit reagálhatott volna, a lesérült személy addigra megszakította a vonalat. Ennek tetejében csak még idegesebb lett annak tekintetében, hogy bár Hoseok jelet adott magáról, de nem hétköznapi aggályai gyomorszájon rúgásként érték Yoongit. Az addig rendben volt, hogy első nekifutásra nem tudta az elhíresült logikájával se megindokolni, miért törvényszerűtlen szellemre gyanakodni az ébresztő kapcsán, avagy ki állíthatta be azt, viszont az sokkal ijesztőbb volt, hogy egyáltalán ilyen lehetőség felmerült.

Yoongi még a fülkéből kilépve is az iPhone-ját szorongatta azon mérlegelve, érdemes lenne-e visszahívni a barátját, ha PD-nim esetleg már úton volt érte. Szerette volna elhinni, hogy tényleg csak Hoseok spilázta túl a dolgokat, de ettől függetlenül megbizonyosodhatott egyvalamiben. Akármi is legyen a racionális magyarázat, sokkal több minden történhetett a dormban, amiért Hoseok magához képest szokatlanul természetfeletti jelenségre gyanakodott – és amiről nem volt hajlandó beszélni.

***

„J-hope, készülődhetsz!”

Ez a hír csaknem világmegváltónak számított számára. Ugyan még a Yoongival való beszélgetése óta is minden újabb értesítőtől kihagyott a szíve egy ütemet, de a menedzser sms-étől már volt elég bátorsága kiszállni az ágyból. Pontosabban kifejezve elhagyni az újonnan összetákolt rejtekhelyét, ami két vastag takaróból és három párnából tevődött össze. Kegyetlenül kimelegedett, levegőt is alig kapott, de legalább nyugodt maradt a lelke. Nem érdekelte, hogy a kisgyerekekre jellemző módszert választotta – takaró alá rejtőzés -, nem is volt ezért büszke magára, ám ez mit számított?

Faltörő kosként tört ki a paplan és párnakupac alól, kitűnő alkalmat talált a nagyon hangos éneklésre – én csak utánoztam a dongsaengjeimet, mondta volna a szomszédoknak -, és mint aki teljesen elvolt a saját kis világában, ez idő alatt átöltözött utcai ruhákba. Mindent maga mögött hagyva, a torkában dobogó szívével viharzott ki az előszobába, már amennyire a sérült bokája engedte. Jobb híján a bejárati ajtónak támaszkodva gyakorolta a skálázást, hogy véletlenül se kelljen a meglátogatott oldalakra vagy a megmagyarázhatatlan daltorzulásra gondolnia.

Amint megunta a skálázást, maximumra állította a telefonja hangerejét és visszakereste a legutóbbi Weekly Idolos szereplésüket. Akármilyen negatív energia volt a dormban, a nevetés, a viccek és a kirobbanó jókedv elűzhette vagy egy távoli sarokba szoríthatta azt, jó messzire Hoseoktól. Persze sok résznél erőltetnie kellett a jellegzetes nevetését, mert a gondolatainak a fele már a menedzser megérkezése körül forogtak.

Alig öt perc múltán érzett meg magában olyat, amit azelőtt soha. Mint mindenkinek, neki is volt valamennyire intuíciós képessége, viszont ez a megérzése annyira volt erős és határozott, mint amilyen biztosan ő az előszobában ácsorgott. Nem vélte szükségesnek megkérdőjelezni ezt azok után, amiket átélt az elmúlt órákban, úgyhogy fel se nézve, meg se szakítva a videót nyitotta ki a bejárati ajtót és hagyta el a dormot. Óriási kő esett le a szívéről, a válláról nagy teher került le, csuklóiról lehullottak a képzeletbeli bilincsek, tüdejébe már nem került levegő a feszült légkörből. Képtelen volt még magának is elmagyarázni, miért érezte magát sokkal nagyobb biztonságban a folyosón, de ha a belső hangja életében először kristálytisztán azt súgta neki, hogy most el kell hagynia a lakást, akkor nem volt mit tennie.

Két perccel később a megkönnyebbülését továbbfokozta PD-nim érkezése. Szenvedés volt minden egyes lépcsőfok a földszintre, az autóba szállásig a másik bokája is megfájdult kissé az erőlködéstől, valahogyan mégsem adta ennek jelét, nem tudatta a középkorú főnökével. Fájás ide vagy oda, miért panaszkodott volna, ha végre a szabadban lehetett? Megérkezik a Big Hitbe, elkezdik forgatni az Eat Jint, eljátssza, mennyire tökéletes minden és vált néhány szót a bandatagokkal – sima ügy. Ha a dormban történteket sikerült valahogyan átvészelnie, ennyi nem okozhat neki különösebb nagy gondot. Azért a blöffölés sokkal egyszerűbb, ha tétje is van…

***

Mondani se kell, hogy a legelső, ami felkeltette Hoseok figyelmét a v app körüli szervezkedések közepette, az Yoongi várakozó sziluettje és a ki nem mondott káromkodásokra utaló arca volt. Nem történt szemmel verés, de annyi egy hülyének is nyilvánvaló lett volna, hogy az egyik rapper a másikat keményen számon akarta kérni és mindezt a videózás kellős közepére halasztva. Yoonginak volt annyi esze, hogyha kiborulna, netalántán Hoseok, akkor azt a nézők élőben láthassák. Mivel ez egyiküknek sem volt érdeke, ezzel mattot adott a főtáncosnak, hogy nem menekülhet a temérdeknyi kérdése elől.

Yoonginak „ha nyerek, mindketten nyerünk, és ha veszítesz, akkor mindketten veszítünk” alapon játszani nem esett nehezére, Hoseoknak annál inkább. Mégis hogyan hárítson anélkül, hogy a barátja ne akarjon még többet tudni és ne is árulja el neki figyelmetlenségből a dormban történteket? Hogyan fojtsa magába a segítségkérést? Mert bár Hoseoknak eddig bőven meggyűlt a baja mindennel maga körül, mióta rátalált az első furcsa weboldalra, nem hagyhatta magát lebeszélni a többi megtekintéséről. Mindig befejezi azt, amit elkezdett, legyen akármennyire is fárasztó, vagy éppen veszélyes. A célja az volt, hogy megszüntesse a félős jelzőt a színpadi neve mellől, ezt pedig egyszerűbben nem tehette volna meg másképpen. Jobb módszert keresve sem tudott volna találni az idegrendszere edzésére, még ha fel-felélénkült közben a paranoiája.

Hoseok gépiesen fogadta a jókívánságokat a felépülésével kapcsolatban, amikkel a Big Hit alkalmazottai bombázták. Csak azért nem vágott pókerarcot a barátai öröme miatt, mert máskülönben ugyanolyan dumákat vágtak volna a fejéhez, mint Yoongi. A v app elkezdése előtti percben a fiúk elfoglalták helyüket a kijelölt asztalnál, Hoseok mellé pedig ki más telepedett volna le, ha a jobb oldalán nem Jimin, a balján pedig Yoongi. Utóbbi ravasz vigyorra kanyarítva a száját sugdolózott Hoseok bal fülébe.

- Nem úszod meg szárazon.

- Miért, ha valamilyen válaszom nem fog tetszeni neked, akkor leöntesz egy pohár vízzel?

- Akár.

- Élő adásban úgyse mernéd.

- Otthon még megtehetem.

Már a lakás gondolatától émelygett. Nem volt szüksége egy kisebb műsorra Yoongitól, így Hoseok összeszorított szájjal bámult maga elé. Talán mégsem lesz ez sétagalopp, merült fel benne és próbált úgy tenni, mintha a másik rapper megjegyzése teljesen hidegen hagyta volna. Kitűnő mentőmellénynek szolgált, hogy közvetlenül ezután indult el a live.

- Helló mindenkinek! – köszöntötte Jin a fanokat, majd várt egy kicsit, míg megbizonyosodhatott, hogy volt elegendő néző. - Kaptam olyan fülest, hogy szerintetek már ritkán csinálok videót, de amiket a többiek csinálnak, azokban is alig tűnök fel és ezt nehezményezitek. Szóval ma estig két videót is kaptok tőlem. Ebben a v appben szerepelni fognak a többiek, nagy lakomát fogunk csapni. Megengedem nekik, hogy legyenek mellékszereplők.

- Hyung, ne kezdd megint! – szólt rá a leader a háttérből, amitől Jin kuncogni kezdett.

- Rendben… A BangtanTV-re felkerülő videóm témája legyen meglepetés. Ha az időre néztek, elég késő van már az ebédhez, Suga nassolt is nem sokkal ezelőtt, de nem volt lehetőségünk előbb kivitelezni egy v appet. Reméljük, hogy ez nem okoz nektek nagy gondot és ugyanúgy élvezni fogjátok ezt a live-ot, mint bármelyik másikat.

- Jól mondja, ugye Hobi? – kérdezte a „D-boy” úgy, hogy csak a mellette ülő hallhassa.

- Fogd be vagy beletömök egy egész fej salátát a szádba – sziszegte a másik.

Volt egy olyan sanda gyanúja, hogy Yoongi előre megbeszélte Seokjinnel, miszerint őket ne nagyon vegye a kamera. A rappert ismerve azt az ürügyet mondhatta, hogy ha Hoseoknak esetleg fájdalmai lennének vagy csak szimplán szomorú arcot vágna, az ne tűnhessen fel a rajongóknak, valamint a netizeneknek. Hoseok az elmúlt években így is kapott már hideget-meleget mindkét oldalról, valamiért ő volt a legkönnyebb célpont az antifanoknak, divatfanoknak és az online bulvárnak is Namjoon után a „rangsorban”. Ne legyen felesleges feszültség, ne etessük a trollokat… De Hoseok tudta, milyen hátsószándék lapult Yoongi kérése mögött, aki ki is használta a lehetőséget.

- Szóval, miért is esett nehezedre csak a negyedik üzenetem után felhívnod?

- Ezt már megbeszéltük – hárított a lesérült személy.

Villa híján Yoongi a pálcikákkal tett döfésszerű mozdulatot és félig a mellette ülő felé fordulva méregette a rezzenéstelen arcot. A semlegesség ellenére tisztán leolvashatta róla, mennyire meggyötört volt és mennyi ki nem mondott problémája lehetett. Hoseoknak nem volt szüksége sajnálatra. Felnőtt férfi, boldogul pátyolgatás nélkül. Legalábbis ő ezt akarta beállítani magáról, de Yoongi átlátott a maszkon.

- Nem szereted a horrort.

- Nem hát.

- Nem hiszel a természetfeletti jelenségekben.

- A tudomány hihetőbb.

- Ez a beszéd – mosolygott rá Yoongi elégedetten, majd folytatta. – Viszont így érthetetlen, miért nem valami racionális magyarázatot keresel az ébresztő kapcsán.

- Azt hiszed, hogy nem mérlegeltem végig az egészet? – fordult felé Hoseok, a pálcikákat szorongató keze megállt a levegőben. – Képzeld, még az is eszembe jutott, hogy talán nemrég egy fellépés előtt aludtál egy kicsit, de az én telefonom közelebb volt hozzád, ezért azon állítottad be az ébresztőt. De ez már csak azért sem lehetséges, mert két héttel ezelőtt léptünk fel utoljára és szóltál volna, ha hozzányúltál a telómhoz. Az a tény pedig, hogy az ébresztő csak mára volt beállítva…

- Értem, értem – vágott a szavába az idősebb. – Hiszek neked, viszont szeretném a saját szemeimmel is látni azt az ébresztőt. Hátha rájövök a megoldásra vagy valami.

Hoseok feltűnésmentesen halászta elő zsebéből a készülékét és az asztal alatt Yoongi jobb kezébe adta. A kamera éppen vette őket, ezért a főtáncos ártatlan ábrázattal csipegetett a kimcsis tálkából, a D-boy pedig gyorsan kérdezett valami egészen lényegtelen dolgot a vele szemben ülő Jungkooktól. Miután elfordult a kamera, amit Seokjin inkább átpasszolt egy alkalmazottnak, Yoongi azzal a lendülettel feloldotta a barátja telefonjának a zárját. Hoseok ebből semmit nem érzékelt, tényleg belemerült az evésbe, csak akkor zökkent ki újból, mikor a barátja erősen oldalba bökte a könyökével.

- Hol van?

- Micsoda?

- Hát az ébresztő!

- A 10 óra 33 perceset keresd.

- Tudom, hogy annyi volt, de nincs ilyen a listában! – mutogatott a képernyőre Yoongi hevesen, értetlenkedése megijesztette Hoseokot.

- Az nem lehet! – förmedt rá és visszavette a telefont, de akárhányszor nézte át a listát a legelső időponttól a legutolsóig, az említetett nem találta sehol. – Ilyen nincs, a csörgés után visszanéztem a listát és ott volt!

- Kitörölted?

- Ha kitöröltem volna, akkor miért adtam volna oda a telefont, te sokeszű?! – emelte meg a hangját Hoseok. Csak azért nem figyeltek rá a többiek, mert még így is hangosabban csacsogtak nála. – Miért törölnék ki egy ilyen bizonyítékot?

- Magától nem törlődhetett – vont vállat Yoongi, de valójában már benne is burjánzani kezdett nyugtalanság. – Egy pillanat, ha csak egyszeri ébresztés volt, akkor tényleg törlődnie kellett.

- Oké, de akkor utána nem láthattam volna a listában, azonnal el kellett volna tűnnie! Meg mernék rá esküdni, hogy láttam, hiszen máshogyan nem ellenőrizhettem, hogy csak mára volt időzítve! – tárta szét a karjait Hoseok. – Zsákutca, akárhogy nézzük. 

- De ha csak egyszerinek volt beállítva, akkor az kizárja annak a lehetőségét, hogy láthattad utána – hebegte Yoongi, jól láthatóan teljesen össze volt zavarodva.

- Lásd be, hogy több áll a háttérben, mint azt hiszed.

- És mi van, ha a telefonod haldoklik, ezért csinál ilyen malőröket? Múltkor is panaszkodtál arra, hogy magától kikapcsolt, pedig nem volt lemerülőben.

- Nem vagyok tech zseni, de abban biztos vagyok, hogy egy telefon akkor sem képes magától ébresztőt beállítani, ha hamarosan tönkremegy. Ha az akkumulátora romlik, annak nem lehet köze ilyen beállításokhoz.

- Én már nem tudom, hogy mit higgyek – csóválta meg a fejét Yoongi és gyorsan bekapott egy marhahússzeletet.

- Azt, amit én – erősködött Hoseok tovább. – Be kell látnod, hogy csak egyetlen magyarázata van ennek az egésznek…

- Az sem logikus! Elfelejtetted, mit mondtam neked a telefonban?

- Nem felejtettem el, de ha nem közülünk volt valaki, nem szellem és nem is a telefonom bolondul meg, akkor mi folyik itt?

Hoseok arckifejezése túl szívszorító volt ahhoz, hogy Yoongi ne kezdje el sajnálni. Az volt számára az egyik legrosszabb látvány, mikor látta ezt az életvidám, pozitív embert szomorkodni, magába fordulni, szenvedni látni. Ám akármennyire is akart segíteni neki, lezárni az ébresztő ügyét, nem ő volt erre a legalkalmasabb személy. Namjoont meg nem ajánlatos ennyire belevonni, mert akkor már az egész banda ezzel foglalkozott volna a munkájuk helyett. Bár meglepő is volt, hogy a többiek hogyan felejtették el ilyen hamar az ébresztő körüli mizériát, de talán jobban is jártak vele…

Hoseok bizony látta, hogy Yoongi miért nézett vele farkasszemet úgy, ahogy. Rosszul esett neki, hogy a barátja miatta tehetetlen először, ám az még tovább ragozta volna a történetet, ha mesélt volna neki az ismeretlen dalról vagy zenehallgatásos esetről. Szinte fizikai fájdalomként élte meg, amint ezen őrlődött magában. Érdemes-e szítani a tüzet annak tekintetében, hogy nemcsak ő, de Yoongi is megégetheti magát?

- Hobal, van még valami, amit el szeretnél mondani? – finomkodott Yoongi azzal a becenévvel, amivel a fiúk csak maguk között szokták nevezni Hoseokot.

- Őszintén? Nagyon sok mindent szeretnék elmondani – keményedett meg a hangja. – Tényleg vannak olyanok, amikről beszélnem kéne, de nem tehetem. Nemcsak magam miatt, miattatok sem.

- És ezt ki mondja? - Yoongi az utolsó pillanatban állította meg a kezét, nehogy az asztalra csapjon. – Ki kötelez erre?

- Én! – vágta rá olyan hangosan Hoseok, hogy ettől már mindenki felé fordult. – Ö… Ezt csak arra mondtam, hogy a következő marhahússzeletet én eszem meg.

Magára öltött egy művigyort, pálcikáival felszedett egy húscafatot, majd látványosan elrágta azt. Amint a barátai figyelmét a felsorakoztatott ételek megint jobban lekötötték, összehúzott szemekkel fordult vissza Yoongihoz.

- Nem akarok nyafogni, nem akarok mások támogatására szorulni, nem akarok másokat terhelni a saját nyűgjeimmel. Mindenkinek megvan a maga baja, nem kell pluszba koloncként az enyém is. Már az gáz, hogy nem tudom magamtól megoldani ezt az ébresztős baromságot, de csak az ellenkezőjét értem el azzal, hogy beszéltem veled róla! Még több lett a kérdésem, nem értek semmit, ésszerű magyarázatok meg sehol! Nem akarom tovább rontani a helyzetet, felesleges tovább faggatnod.

- Ha ezt gondolod, miért panaszkodsz egyáltalán? – tudakolta Yoongi megdöbbenve.

- Reméltem, hogy veled többre megyek, de ha eltűnt az időpont, akkor veszett fejsze nyele…

Hoseok sokkal többet vélekedett a szerencsétlenségéről, de ezúttal jobbnak látta, ha nem osztja meg mindazt, ami a szívét nyomta. Csak megfélemlítette volna Yoongit, ami egy ördögi körforgatást idézett volna elő a Bangtanban. Ha Yoongi fél, akkor ott már nagyon bűzlik valami, hiszen nem kis teljesítmény egy hidegvérű ember kedélyeit felkorbácsolni - ez riadalmat vált ki a többiekből.

Innentől kezdve hiába próbált az idősebb rapper a fiatalabbtól bármit kérdezni, egyöntetűen a figyelmén kívül hagyta. Yoongi a nap folyamán másodszorra kezdte elveszteni a türelmét, amit közönség előtt még annyira sem mutathatott ki, mint a mosdóban. Miért van olyan érzésem, hogy szegény sokkal nagyobb szarban van, mint hiszem? Nem lehet véletlen, mennyire kikerüli a témát néhány mártírdumával. Aish, Hobi, mibe keverted magad? Lehet, hogy most tényleg tehetetlen vagyok, de a barátodként tudnom kell, mivel állsz hadilábon. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát.

Yoongi véleményét azt tette szomorúbbá, hogy ha ki is mondaná, Hoseok a füle botját se mozdítaná. Kirázta a hideg, amint felismerte, milyen kettősség dúlt a csapattársában. Segélykiáltás és masszív ellenállás. Gyermeki értetlenkedés és érett határozottság. Ugyan ezek a személyiségjegyek eddig is jellemzőek voltak Hoseokra, de minden ötvözve lappangott benne, nem vallott rá az ilyen mértékű elkülönülés.

Az érintett illető belátta, hogy nem ér el azzal semmit, ha eltántoríthatatlanul nyomoz a megoldás után, így feladta. Az Eat Jin hátralévő részében pontosan azt tette, amire a nézők kíváncsiak voltak: csendesen evett. De mivel a Yoongival való társalgás miatt elment a kedve a kommunikációtól, a többi bandataghoz sem szólt hozzá. Helyette fél kézzel nyomogatta a telefonját és szándékosan olyan szögbe fordult, hogy a bal oldalán ülő ne lásson ebből semmit. A társaságnak köszönhetően több bátorsága volt folytatni annak a bizonyos videónak a nézését. Lenémítva tekerte át a küsines részt, az újabb oldalcím felvillanásával – magát is meglepve – vakmerően keresett rá az oldalra, holott azt se tudhatta, milyen okból került fel a youtuber listájára.

Nos, annyi bizonyossá vált, hogy mindközül pont ezt az egy oldalt nem volt ajánlatos evés közben nézegetni. A Rate my poo pontosan arról szólt, amire a címe utalt, de ez az oldal megnyitása előtt nem esett le Hoseoknak. A többiek ebből csupán annyit láttak, hogy a bokasérülés ellenére a főtáncos egyik pillanatról a másikra félbeszakította az evést és csapot-papot maga mögött hagyva tántorgott ki a zsúfolt helyiségből. Azonban a v app forgatása még mindig zajlott, ezért senki nem tehetett semmit, egy embert kivéve.

Yoongi jelzett a körülöttük sündörgő alkalmazottnak, hogy a hátralévő időben – vagy amíg Hoseok vissza nem jön – kitartóan Seokjint és a mellette ülőket vegye a kamerával. Ezt lezsírozva a rapper azonnal a másik után indult azon töprengve, mit rejtegethet előle a banda reménye. Elindult egy olyan rögös úton, aminek eredményeképp J-doubt-tá válik? Az "I'm your hope, your angel, J-hope" többé nem érvényes?