VI. kattintás

Zombo.com 

Yoongi soha nem aggódott Hoseokért annyira, mint most. Szaladt, ahogy a lába bírta, valahogyan a barátja így is méterekkel előrébb járt a bokasérülése ellenére. Valami nagyon kiakasztotta a főtáncost, ha bírta ennyi szusszal sántítva. Útjuk a legközelebbi mellékhelyiségbe vezetett, ahol az idősebb rapper a pólójánál fogva húzta vissza a fiatalabbat. De Hoseok keményen ellenállt, egy rántással lerángatta magáról Yoongi kezét és fájdalmas arccal, a lába miatt nyöszörögve tántorgott el a legutolsó fülkéig. Yoongi azt hitte, hogy valamitől rosszul lett és hányni készül, de ehelyett Hoseok lehajtotta a vécéülőke fedelét, ráült és arcát kezeibe temette.

- Mi a francot csinálsz? – guggolt le elé Yoongi, az aggodalomtól szaporán véve a levegőt.

- Csak nem érzem jól magam – jött a szűkszavú válasz.

- Azt észrevettem, de elárulnád, hogy mégis mitől kellett majdnem lebuktatnod magadat az Eat Jin kellős közepén?

- Egy marhahússzelet nem lett jól átsütve – füllentett Hoseok habozás nélkül, amivel magát is meglepte.

- Attól nem spuriztál volna be így a mosdóba, ismerlek már – húzta el Yoongi a száját. – Mondjuk az is elég érdekes, hogy bokaficammal hogyan tudtál ilyen tempót produkálni.

- Ha vészhelyzet van, az emberi test csodákra képes – jött a szentimentális replika, amitől a guggoló személy körbeforgatta a szemeit.

- És mire jó az, hogy most itt dekkolunk?

- Ha nem akarsz itt lenni, el is mehetsz – kerülte ki Hoseok az egyenes válaszadást.

- Akkor sem hagynálak magadra, ha utálnálak.

- Ennyi év után lehetetlenség is lenne, hogy utálj.

- Azért elég gyakran szoktál az agyamra menni – mosolyodott el Yoongi halványan, de ezt a vele szemben ülő nem láthatta. - Mint például most.

- Ha teher itt lenned, nyugodtan menj vissza a többiekhez. Nem fogok hisztizni emiatt.

- Ilyen állapotban nem maradhatsz itt egyedül, ezt most fejezd be!

- Milyen állapotban? – emelte fel Hoseok a fejét, kezeit a két térde között lógatta. - Fingod sincs róla, mi bajom van!

- Szerintem még te sem tudod. Nekem legalábbis a tíz perccel ezelőtti beszélgetésből ez derült ki.

- Ez bonyolultabb, mint amilyennek tűnik, oké? – dadogott a fiatalabb. - Legalább te ne piszkálj ezzel.

- Sajnálom, ha a gondoskodást piszkálásnak érzed – fújtatott Yoongi. – Ha magasról tennék rád, akkor meg az lenne a baj, mi? Öcsém, már rajtad se lehet kiigazodni.

- Nem kértelek meg rá, hogy igazodj ki rajtam – váltott át Hoseok egy kicsit flegma stílusra. – Nem fogok senkinek használati útmutatót adni magamról, csak hogy jóba legyen velem. Akinek nem tetszik az igazi énem, az üljön le egy padra a legközelebbi parkban és várja meg, míg érdekelni fog a véleménye.

- Csak éppen azt nem veszed észre, hogy ez nem az igazi éned. Olyan dolgokat mondtál el az elmúlt két napban, amik nem jellemzőek rád.

- Egy ember nem változhat meg egyik pillanatról a másikra, szóval kizárólag neked nem tűnt fel eddig, milyen vagyok valójában – vont vállat Hoseok, szigorú tekintetétől Yoongi pislogni is elfelejtett.

- Figyelj. Nem tudom, mit csináltál a dormban, de abban biztos vagyok, hogy emiatt beszélsz így és ebben a telefonos ügy is közrejátszik.

- Húha, gratulálok, Sherlock – kezdett el tapsolni Hoseok, amivel még jobban kihúzta a gyufát a barátjánál. – De ha már ilyen fontoskodó kedvedben vagy, akkor mondd meg a többieknek, hogy nem megyek vissza.

- Hülye vagy, baszki?! És mégis mit mondjunk a fanoknak, hogy hova tűntél?

- Hívást kaptam egy sürgősen elintézendő dolog kapcsán – vágta rá egy újabb vállrándítással. - Tartom olyan értelmeseknek a rajongóinkat, hogy megértsék, nemcsak színpadi életem van, civilként is helyt kell állnom.

- Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálod egy idióta ébresztő miatt! – kelt ki magából Yoongi, de Hoseoknak a szeme se rebbent.

- Amíg az nem oldódik meg, addig ne számíts tőlem túl sok jóra – makacsolta meg magát a főtáncos, a hanglejtésével tökéletes zárszónak titulálva a véleményét, avagy ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést.

Yoongi nem igazán tudott volna mondani bármilyen ehhez hasonló esetet, mikor Hoseokkal így beszéltek volna egymással. Alkalomadtán akadtak súrlódások, de mivel tökéletesen kiegészítették egymást, hamar túllendültek az akadályokon. Ezúttal viszont nem tűnt úgy, mintha egyáltalán meg lett volna Hoseokban ez a szándék… Sőt, nagyon látszódott rajta, hogy egy jó ideig biztosan nem fog megenyhülni. Nem Yoongira haragudott, de ő volt a legközelebb hozzá, ezért rajta csattant az ostor.

Tényleg félt magára hagyni Hoseokot, azonban azzal sem tett volna neki jót, ha továbbra is ráerőszakolja a társaságát. Esélytelen volt, hogy többet kihúzzon belőle a dormban történtekről, azért meg nem lett volna értelme vele ücsörögni a mosdóban, hogy azon versenyezzenek, ki tud a másikra csúnyábban ránézni. Yoongi beletörődve felállt, szomorúan megveregette barátja vállát és lassan kihátrált a mellékhelyiségből.

Ami azt illeti, Hoseok mégsem érzett magában ürességet, megbánást, számkivetettséget. Az ajtó hangos becsukása adta tudtára, melyik pillanatban távozott a csapattársa, de az egyedüllét fojtogatása nem tört rá. Elméletileg egymagában kuksolt a mosdóban, valamiért az a benyomása támadt, hogy mégsem volt egyedül. Lélegzett valami rajta kívül a helyiségben, de egészen másképp a normálistól. Hoseok nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget, biztos csak képzelődök. Sokkal jobban foglalkoztatta az a gondolat, hogy az előbbi viselkedésével mindenki el fog távolodni tőle - még Jimin is, akinek kötélidegei vannak. Valamiért mégsem bírta megállni, nem tudta kontrollálni az indulatait. A belső hangja pedig azt súgta, hogy ez az idő haladásával egyre nehezebb lesz…

Ekkor jutott eszébe, hogy a belső őrlődései miatt még azt is elfelejtette számon kérni a fiúktól, ki töltötte le a Come with me című dalt. Talán nem véletlenül. Valahol legbelül biztos volt benne, hogy ugyanaz vele a helyzet, mint az ébresztővel: a bandatagok közül senki nem volt érte a felelős, a felállítható tények pedig oximoron módon ütötték egymást. Már a második megoldhatatlan rejtély? És mi a helyzet a hangtorzult Cypherrel? Namjoon idegenné, vénné módosult hangjával? Na, ez még a legmerészebb elképzelések mellett sem lehetett Bangtan tag műve, még Hoseoké sem.

Három ismeretlen eredetű komplikációval állt szemben. Akárhogy is nézte, a balesete előtt soha nem történtek hasonlók a dormban. Egyértelműen le lehetett vonni ama következtetést, miszerint az ijesztőnek minősített oldalakkal festette fel az ördögöt a falra. De az otthoni anomáliáknak mégis mi közük lett volna a meglátogatott oldalakhoz? A fekete dobozoshoz, a fekete kukacoshoz, a küsineshez és az… ürülékeshez? Egyszerűen képtelenségnek hangzott, hogy a megmagyarázhatatlan esetek milyen módon kapcsolódhatnak össze. Milyen elképesztő összefüggéssel lehet levezetni egyikből a másikat.

Annyira izgatta ez Hoseok fantáziáját, hogy újból megnézte a Rate my poo-t. Nem tett jót a gyomrának, ez tény, de áldotta az eget, hogy a szagokat képernyőn keresztül nem lehetett érezni. Bár eltűnődött, mégis mit szólna egy alkalmazott, ha benyitna a mosdóba, és azt látná, hogy a BTS egyik tagja egy lehajtott fedelű vécén ülve nézeget egy olyan weboldalt, ahol a felhasználók salakanyagáról készült fotókat lehet tízes skálán értékelni? Bizonyára szólna PD-nimnek, hogy ez az idol titkon narkotikumokkal mérgezi magát, vagy munka közben sokat iszik.

Hoseok most már leszögezhette, valami nagyon nem volt rendjén benne. Akármennyire tűnt nevetségesnek, magát okolta mindazért, amin az elmúlt órákban keresztülment. Nem ő akarta szándékosan elvéteni a tánclépést – de ő volt a hibás. Nem ő csinálta a videót és az oldalakat – de ő volt a hibás. Nem ő állított be ébresztőt és indított el egy ismeretlen eredetű dalt – de ő volt a hibás. Nem ő torzította el Namjoon hangját a Cypherben – de ő volt a hibás. És minél tovább verte a fejét a falba, annál jobban megbizonyosodhatott benne, hogy a kirakós hiányos része őrá utal. Ez olyan, mikor az emberek laposnak hitték a Földet, de jó páran akadtak olyanok, akik már akkoriban sem hittek ebben, mert sejtették, hogy egy módszerrel be lehet bizonyítani az elképzelésüket. Nos, Hoseoknak is csak egy módszerre vagy bizonyítékra lett volna szüksége, amivel mindent meg lehetne magyarázni, viszont még nem tartott ott, hogy ezt elérje.
Mivel energiája sem volt ahhoz, hogy a dolgok miértjeit alaposan kielemezze, így csak azzal foglalkozhatott, ami az orra előtt volt. Azon túl, hogy egyeseknek a lezuhant repülőgépek szerencsétlenségei okoznak bűnös élvezetet, másoknak az idegenek más-más alakú, színű, mennyiségű fekáliáinak értékelése. Hoseoknak elképzelni is nehezére esett azt a jelenet, hogy valaki úgy megy be a klotyóra nagy vécézni, hogy a „művét” vígan lefotózza, feltöltse és várja, ahogy mások pontokat adnak rá egy és tíz között. Csak egyetlen kérdés: hogyan?  „The world is fucked up”, olvasható javarészt a Youtube kommentszekcióiban, amivel mára Hoseok is kezdett egyetérteni.

Lehet valami ennél is rosszabb? Lehetnek még olyan weboldalak, amik betegesebbek az eddigieknél? Hogyan lehetne mindezt fokozni? Hoseok hadilábon állt a döntéssel: érdemes-e egyáltalán időt szánnia a lista további elemeire vagy hagyja a francba az egészet, mintha mi sem történt volna? Ha az előbbit választja, még mélyebbre kerülhet és olyanba ütheti bele az orrát, ahová nem kéne és ahonnan nincs visszaút. Ha az utóbbira teszi a voksát, akkor megkímélheti magát, viszont attól függetlenül ugyanúgy helyre kell hoznia a kapcsolatát a barátaival – és attól még a paranormálisnak mondható jelenségekre nem kap választ.

Sakk-matt, fiacskám, sutyorogta a belső hangja. Neheztelően fújta ki a levegőt, kilépett a gusztustalan oldalról, majd lehunyt szemekkel a csempézett falnak dőlt. Mit akarok? Mi a célom ezzel? Mik lehetnek a következmények, amikkel nem számoltam? Ebből a három kérdésből hirtelenjében csupán egyre tudott felelni: szándékában állt bebizonyítani, hogy nem egy félős kislánnyal volt egy szinten. Nem szorul pátyolgatásra, nem kell a rajongók sajnálata, se a barátai gúnyos nevetése.

Évek óta keményen dolgozott, szó szerint megszenvedett a sikerért, folyamatosan fejlesztette a tánc, ének és raptudását, mégis sokan csak annyit jegyeztek meg róla, hogy „a Bangtan félőse, aki nagyon aranyos, ha megijed”. Elege lett ebből, le akarta tépni magáról a leminősítő címkéket. Ahogy elege lett abból is, hogy az emberek az érdemeit nem hajlandóak számon tartani, tisztelni, de az apró hibáit és hiányosságait folyton kiemelik. Mind a Hoseok, mind a J-hope fele több volt ennél, sokkal több. Akármelyikről is legyen szó, mindkét személyisége sokkal árnyaltabb. Szeretett olvasni, de ez nem jelentette azt, hogy ő is egy nyitott könyv…

Az előbbi párbeszédből kiderült, hogy már Yoongi sem tudott kiigazodni rajta. Ez jó kiindulási pont, ha eluralkodna rajta a bizonyítási vágy. De ha már ez volt a helyzet, bűn lett volna kihagyni a folytatást. Hobi, elérkezett az idő ahhoz, hogy bekeményíts, dorombolt hízelgően ismét a Hang, tele vagy karizmával, hibát követnél el, ha hagynád magad tovább elnyomni. Ne csak gondold, mutasd is meg, hogy senki nem parancsolhat neked. A magad ura vagy, ne nyomd el tovább magadba, hogy a saját törvényeid szerint akarsz élni. Úgyis ütött az óra, ezt te is tudod…

Hogy ezek a saját gondolatai voltak-e a tudatalattijából vagy egy ismeretlen eredetű entitás ültette el a bogarat a fülébe, nem számított. Nem érdekelte, milyen oldalakkal fog még találkozni. Nem érdekelte, milyen megmagyarázhatatlan jelenség fog történni még a dormban, ha egyedül van. Az sem érdekelte, hogy a többiek mit fognak szólni a hangulatingadozásaihoz, titkolózásaihoz. Megunta, hogy másokhoz kell alkalmazkodnia és nem jut annyi ideje magára, amennyit tervezni szokott. Kerüljön, amibe kerül, legalább egyszer az életben ki kell próbálnia, milyen vezérnek lenni. Nem, nem akarta elszedni Namjoon pozícióját, ő ennél többre vágyott…

Kipattantak a szemei, zsebre vágta a telefonját és fújtatva battyogott ki a tükörhöz. Mikor belenézett, nem ugyanaz az ember nézett vissza rá, aki reggel a lakásuk fürdőszobájában. Hiába ugyanazok a vonások, ugyanaz az elkeseredettséget mutató mimika, idegennek látta magát. Lehet, hogy a célkitűzésétől máris másnak érzékelte a saját kisugárzását? Meglehet. De volt még egy nyugtalanító ezenkívül, az aurája. Nem nagyon hitt az ilyenekben és legszívesebben a tükör számlájára is írta volna, hogy látott maga körül egy burkot, ami korántsem volt átlátszó. Szürkés, mögötte a fülkék sötétebb árnyékot vetettek. Mintha tényleg lett volna rajta kívül valami vagy valaki, aki a hátára csimpaszkodott…

Minél tovább meredt a láthatóvá vált aurájára, annál sötétebbnek látta azt. Majd hirtelen látni vélt megmoccanni valamit a háta mögött. Ijedten fordult hátra, de csak a csukott fülkék látványa fogadta. Amit a tükörben látott, az most sehol se volt. Visszafordult, de megint ugyanazt látta: szürkeség, baljós árnyék. Ettől egy lépést se mert tenni hátra, ezért amennyire a sérült bokája engedte, vissza se nézve viharzott ki a mosdóból. 

Miközben visszasietett a bandatagokhoz, felötlött benne, hogy talán csak a bensőjében dúló változások miatt képzelődött. Innentől kezdve nemtörődöm módon folytatta útját és mire visszaért az Eat Jin helyszínére, ismét olyan lett a hozzáállása, mint a fülkében kuporogva. Nem értette a kicsapongásait, de erre szintén magasról tojt. Magabiztosan ült le korábbi helyére és pálcikáit kezébe fogva nyúlt a maradék falatok után.

- Semmi gond, csak egy kis komplikáció lépett fel, de ura voltam a helyzetnek – mondta hangosan a megrökönyödött barátainak.

- Kuss – rúgott a bal bokájába Yoongi. – Örülünk, hogy egyáltalán sikerült eddig eltusolni az eltűnésedet, muszáj mindent tönkretenned?

- Nem is örülsz, hogy láthatsz? – vigyorodott el ravaszon Hoseok, amit az idősebb rapper nem tudott hova tenni, a többiek végképp nem. – Na, ideje erre is fordítani a kamerát. Szerintem a rajongóknak már elegük van a képetekből.

Hoseoknak annyi mázlija volt, hogy a felvétel miatt senki nem szólhatott rá hangosan vagy senki nem küldhette el a fészkes fenébe, hogy miért csinálja feleslegesen a kis magánszámát. Ha rákérdeztek volna, úgyis csak nagy vonalakban válaszolhatott volna. A jó terrorista sem jelenti be előre, hogy melyik gépet fogja eltéríteni vagy hol fog robbantgatni, nemde?

***

Taehyung ki nem állhatta, ha aliennek nevezték. Neki ilyen kiszámíthatatlan volt a személyisége, előnyben részesítette a szokatlan dolgokat, elvolt a saját kis világában, de ez tette őt egyedivé, jellegzetessé. Többször szólt már, hogy ne titulálják a Bangtan udvari bolondjának, csak mert másmilyen, mint amit a társadalom elvár tőle. Most viszont a közönség tényleg mondhatta volna, hogy űrlény volt köztük, de nem rá. Az előtte ülő Hoseok ugyanis az Eat Jin óta teljesen olyan benyomást keltett, mintha az amerikai 51-es körzetből szökött volna el a kísérletek elől. Még a tárgyak visszatükröződései is a szemében egészen földönkívülinek hatott.

De nemcsak Taehyung, a többiek szintén tehetetlenül és értetlenkedve nézték a történéseket. Mindent olvastak, mindent hallottak, mindent láttak, amit kellett, mégsem értettek semmit. A ritka alkalmak egyike volt, hogy a kisbuszban szótlanul ücsörögtek egymás mellett. A nyomasztó csendet Seokjin többször próbálta megtörni, de Namjoon minduntalan leintette. Jungkook feszengett ültében, ám hiába várt választ, még Jimin is megszeppenve forgatta a fejét, egy szót se mert szólni. Párszor megkísérelte megbökni Yoongit, amit aztán a rapper szúrós tekintete miatt nem tett meg. Idegesítette őket, hogyha a Bangtanban fellobban a tűz, akkor mindig Hoseok a víz, aki csillapítja a kedélyeket, ezúttal viszont pont ő generálta a feszültséget. Mégis mit lehet tenni a felkorbácsolódott vízzel, földet rá? Yoongi volt az egyetlen, aki a „földcsuszamlásaival” kordában tudta tartani Hoseokot, de a növekvő hullámok ellen még ez is kevés…

Akár hét vadidegen, úgy csoszogtak felfele a lakásuk irányába. Hoseok senkitől nem kért segítséget a lába miatt, de Jimin és Jungkook anélkül is vállaikra vették. Felesleges lett volna ellenkeznie, hiszen a mosdóba való kirohanásakor eléggé megerőltette a bokáját. Ennek dacára erős késztetést érzett ahhoz, hogy leseperje magáról a barátai karjait, mert ezzel megint éreztették vele, hogy gyenge, támogatásra szorul, egyedül nem boldogul. Fájdalom ide vagy oda, szó szerint a saját lábára akart állni, de ebben megint gátolták. J-hope hyungnak mindig segíteni kell, ha baja van. J-hope hyung törékeny. J-hope hyung érzékeny, tiszta, semmiben sem szenvedhet hiányt… Miért hangzik ez úgy, mintha egy gondviselésre szoruló kisgyerek lenne?

Nehezen felértek a dorm ajtajához, de még mielőtt kinyitották volna, hangos koppanásra lettek figyelmesek. A tompaságából ítélve Namjoon azonnal arra gondolt, hogy valamelyik emeleten vagy egy lakásban biztosan leesett egy súlyos tárgy vagy eldőlt valami, de a többiek nem érték be ennyivel.

- Mi volt ez? – ráncolta Taehyung a szemöldökét.

- Mi? – kérdezett vissza Jungkook.

- Ez a csattanás.

- Én is hallottam – csatlakozott Namjoon.

- De honnan jött?

- Nekem úgy hangzott, mintha az ajtón túlról – kontrázott rá Seokjin.

- Hyung, titokban vettél egy macskát, és az zajong a lakásban? – nézett Jimin Hoseokra, de az összehúzott szemeket látva már nem volt kedve annyira viccelődni. – Más nem csinálhatna ilyet…

Azzal a lendülettel tárták ki az ajtót, de első látásra semmi szokatlant nem vettek észre, csak mikor mindannyian be akartak tódulni az előszobába… Egy emberként váltak egy pillanatra mozdulatlanná, mindannyiuk szeme egyetlen tárgyra fókuszált. Dante Alighieri könyve, az Isteni színjáték hevert a földön tárva nyitva. Namjoon felvont szemöldökkel hajolt le érte és homloka még jobban ráncba szaladt. A cím szerint a harmadik ének, a Pokol kapuja volt olvasható, aminek az első dőlt betűs részét mintha valaki a hosszú körmével karikázta volna be kiemelés gyanánt.

„Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság,

rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten Hatalma emelt égi kénnyel,

az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”

- Mégis mit jelentsen ez? – nézett végig Seokjin a bandatagok arcán, miután ő is szemügyre vette a könyvet.

- Nekem van egy tippem - sutyorogta Hoseok annyira halkan, hogy szinte ő maga se hallotta.

- Na jó, ebből a sok baromságból kezd elegem lenni! – emelte meg Namjoon a hangerőt. – Ficam, ébresztő, J-hope viselkedése, erre még ez is! Áruld már el, hogy mikről nem tudunk még?

- Mire célzol ezzel? – nézett fel rá Hoseok.

- Látod ezt? – lengette meg a leader előtte a könyvet. – Tisztán látszódik, hogy valaki a körmeivel vésett egy kört a szöveg köré. Azt pedig már meg se merem kérdezni, hogy a francba került ide a könyv az előszobába, mert te még poénból se tudtál volna ilyet csinálni, ugyanis ez volt az a csattanás! Valaki vagy valami fél perccel ezelőtt idedobta ezt a könyvet, míg mi kint álltunk! Titokban van egy házi manónk, vagy mi a fasz?!

- Úgy nézek ki, mint aki mindennel tisztában van? – kelt a saját védelmére Hoseok. – Ha tudnám, mi folyik itt, akkor már szóltam volna. De nem, reggel még én írtam rátok, hogy ki állított be nekem ébresztőt!

A benne dúló kettőség túl erős volt ahhoz, hogy választani tudjon valamelyik oldal között. A Big Hitben feltámadt magabiztossága nem vált kámforrá, de a jelenlegi affértól inába szállt a bátorsága. Ezt a két dolgot pedig nem lehet összeegyeztetni. Már ő maga se tudta, mit érzett, mit gondolt, mit akart csinálni. Erre a fordulatra abszolút nem számított, sőt az úton meg se fordult a fejében, hogy a dormban bármiféle anomália történhet, ha mindannyian otthon vannak. Erre lelkileg felkészülni sem tudott, még Yoongiban se merült fel hasonló, aki bőven eleget hallott a mosdóban.

Hoseok szigorúan pillantott rá, de nem hagyták el szavak Yoongi szólásra nyílt száját. Csak állt összezavarodott tekintettel, majd a könyvre sandított. Jól láthatóan próbálta összeszedegetni a gondolatait a reális érveivel együtt, ami most nem igazán jött össze. Mégsem akarta beismerni, hogy Hoseok feltevése igaz lehet. Nem, az ő világába nem fért bele ilyesmi, akárhogy kényszerítette volna rá a barátja és a helyzet is.

- Haladjunk már, a tököm is tele van! – csattant fel Yoongi és utat tört magának. – Nincs sok időnk az esti megbeszélésig, ne merészeljetek akadályozni az alvásban!

- Hyung, két óránk van indulásig – szólt utána Jimin.

- És szerinted két óra alvás mire elég?! – puffogott a rapper és betrappolt a hálószobájukba. – Legyen itt akármilyen lény, entitás, gömbvillám, télapó, buckalakó, halálfaló, ghoul, kerti törpe, én akkor is aludni fogok!

- Úgy beszélsz, mintha félnél egyedül – kuncogott rajta Jungkook, de ezzel sem sikerült elterelnie a figyelmet az előbbiekről.

- Én nem félek, ti viszont még mindig úgy álltok ott az előszobában, mint a heringek!

- Akkor sem csinálhatunk úgy, mintha semmi nem történt volna – jegyezte meg Namjoon beljebb haladva, akit a többiek úgy követtek, mint a kiskacsák.

- Van időnk ezen meditálni, de akkor lehetőleg engem hagyjatok ki belőle, mert szeretnék végre ledőlni – ásított Yoongi a hálószoba ajtóban toporogva.

- Hát kösz. Ha bejelentenék, hogy egy meteor száguld a Föld felé, te akkor is csak legyintenél, hogy az csak egy hullócsillag, csak egy kicsit nagyobb a szokásosnál?

- Ne dramatizáld már túl, az Isten szerelmére!

- Persze, mert nem egy láthatatlan erő hajította a földre ezt a könyvet, mi? Szerinted ez teljesen normális…

- Ezt egy szóval se mondtam, de most túl lassú vagyok ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak – védekezett Yoongi.

- Akkor bezzeg kosárlabdaként pattognál itt, ha ez a könyv téged talált volna el és keltett volna fel az alvásból – sziszegte Namjoon, mire a lakótársaik egyszerre nevették el magukat.

A nevetés a legjobb orvosság, kivéve, ha rosszul időzítenek vele. Hoseok nem tudott elvonatkoztatni az újabb jelenségtől, hiába voltak mind a heten a lakásban. Az a valami ugyanúgy jelen volt és türelmesen kivárta a megfelelő pillanatot, hogy újból megmutassa, mire képes. És Hoseok tartott tőle, hogy a következő célpont nem ő lesz, hanem Yoongi. Ezt a zsigereiben érezte, sőt szinte az a valami szándékosan megsúghatta neki, különben mi másért jutott volna ilyesmi az eszébe?

Nem mutathatta ki, mennyire tartott így is a dormban lenni, úgyhogy teljesen lezserül vette a sátorfáját. Viszont az alkalmat tökéletesnek vélte, hogy folytathassa a kis kutatását, ezért Yoongi után indult.

- Hova mész? – tudakolta Seokjin. – Nem kapsz be gyorsan egy-két falatot? Nagyon keveset ettél.

- Majd később – legyintett Hoseok. – Előbb én is le szeretnék dőlni, ha nem gond. De végtére is több időm van mindenre, úgysem mehetek veletek.

Időt sem adott arra, hogy más hozzászólást fűzzön, hamar Seokjin és Yoongi közös hálószobájában kötött ki. Úgy gondolta, hogyha az idősebb rapperrel van egy helyen, akkor nem történhet semmi baj. Leheveredett a másik ágyra, nézte egy ideig Yoongi elnyúlt alakját – közben a mosdós párbeszédüket idézte fel -, ezt követően elővette telefonját és folytatta a videó nézését.

A youtuber elbeszélése alapján a Zombo.com nem lehetett több egy ártatlan, unalmas weboldalnál, így Hoseok rögvest megnyitott egy új lapot, hogy tesztelhesse. Még annyira sem tűnt bizarrnak, mint a Staggering beauty, mindaddig, amíg be nem töltődött. Fehér háttér, színes betűk, középen egy forgó, töltődést jelző ikon. Abszolút üres volt az oldal, amit a készítői azzal „dobtak fel”, hogy egy nem valami bizalomgerjesztő üdvözlést iktattak be. „This is Zombo.com. Welcome to Zombo.com. You can do anything at Zombo.com. The only limit is yourself. Everything is possible at Zombo.com…” Sorolta a férfi szinte szünet nélkül, nagyon erős akcentussal. Hoseoknak lejjebb kellett vennie a hangerőt, nehogy Yoongi feleszméljen rá.

Persze a készüléket kissé eltartotta magától, felkészülve arra, hogy szívatásként hátha bevillan egy ijesztő, sikító nő arca vagy hasonló. De ahogy kitartóan a kijelzőt sasolta, ilyen meglepetés nem érte. Se egy perc, se két perc múltán. Pont mikor kilépett volna, a szeme sarkából észrevett egy alakot az ajtófélfának támaszkodni. Taehyung összefont karokkal nézte Yoongi fekvési pozícióját, amin el is mosolyodott.

- Mit csinálsz? – ment közelebb kíváncsian Hoseokhoz. – Nem azt mondtad, hogy te is pihenni szeretnél?

- Ö… Csak várom, hogy betöltsön az oldal.

Mázlijára a Zombo banálisan egyszerű felépítése miatt Taehyung is vethetett rá egy pillantást anélkül, hogy bármire gyanakodhatott volna. Hoseok nem vehette nem észre, hogy az énekes művigyorral távozott, amit valamennyire meg tudott érteni. Valójában Taehyung azért kereste meg Hoseokot, hogy kiszedhessen belőle valamit, ami a Dante-könyvvel kapcsolatos lehet, de ijesztő volt számára, hogy a táncos látszólag nem is akar ezzel foglalkozni. Más szóval mindenki félt, de nem merték kimutatni, nehogy a pániktól rosszabbodjon a helyzet.

Amint Taehyung sziluettje tovatűnt, Hoseok visszairányította a figyelmét a weboldalra. Megint ki akart lépni a böngészőből, de megint félbeszakította valaki. Pajkos hanglejtéséből ítélve Taehyungra gyanakodott.

- Mit csinálsz?

- Már mondtam – sóhajtott, de most senki nem állt az ajtóban.